Pereszlény

Preseľany
magyar lakosság 1910
99%
619
magyar lakosság 1921
97%
603
Tszf. magasság: 135 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93601
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Honti-medence, Alsó-Ipolymente - Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság - Északnyugati-Kárpátok, Selmeci-körhegység, Korponai-erdő 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

Pereszlény az Ipoly bal partján, a Kemence-patak mentén, az Alsó-Ipolymente síkvidékén fekszik, Ipolyság központjától 3 km-re nyugatra, Ipolyvisktől 7 km-re keletre, az Ipolyság-Szete mellékút és a Csata-Ipolyság vasútvonal mentén.

Közigazgatás

1980-ig önálló község, azóta Ipolyság három településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (10,36 km²) Ipolyság területének 24,2 %-át alkotja. 1920-ban a trianoni határ megvonásával határából 34 hektárt (3,2 %) elcsatoltak (ma Bernecebarátihoz tartozik), azóta területe nem változott.

Népesség

1910-ben 625, 1921-ben 624, 1938-ban pedig 628, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 99,5 %-a római katolikus vallású volt. 1945 után magyar lakosságának csaknem egyharmadát kitelepítették Magyarországra, és magyarországi szlovákokat telepítettek helyükre. 1961-re a magyarok aránya 61 %-ra csökkent. 1970-ben 574 lakosa volt (66,2 %-a magyar), ez 2011-re 395 főre (a város lakosságának 5,2 %-a) csökkent.

Történelem

A település területe már az ókorban lakott volt, határában szarmata település maradványai (urnatemető, kőfejszék) kerültek elő. A falut villa Perezlen alakban 1156-ban említik először. Egy oklevélben a falu nevét 1288. május 11-én említik. A 13. század végén mint az ipolyviski vár tartozéka a gróf Cseszneky család birtoka volt. Állítólag volt itt egy kolostor, mely a legenda szerint elsüllyedt, helyén egy tó maradt. Ez a Jóvíz-tó legendája, mely verses formában a mai napig fennmaradt. A tó ma már nincsen meg, az Ipoly szabályozásánál pusztult el. A falu temploma a 14. század elején épült. A hagyomány szerint a török veszedelem idején a templom harangját is az egykori kolostorban rejtették el, régen hallani is vélték a tóban megszólaló harangot. A község a török veszély elmúltával fokozatosan fejlődött, a 19. századra tehetős faluvá nőtt. Lakói főként mezőgazdasággal, gabona, zöldség, gyümölcs, dohánytermesztéssel foglalkoztak, állatokat tartottak, a vizekben bőven akadt hal is. A községet azonban több természeti csapás is érte. 1846-ban kolerajárvány pusztított az állatok között, 1886-ban súlyos jégverés pusztította el a termést, 1909-ben és 1912-ben tűzvészek pusztítottak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. A második világháború után 4 családot Csehországba hurcoltak, 52 családot pedig erőszakkal Magyarországra telepítettek át, helyükre szlovákokat telepítettek. A falut 1980-ban csatolták Ipolysághoz és azóta nincs vasútállomása.

Mai jelentősége

Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.