Pered

Tešedíkovo
község
magyar lakosság 1910
100%
3 393
magyar lakosság 2021
70%
2 618
Népesség: 3 738
Terület: 22,78 km²
Tszf. magasság: 114 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92582
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Galántai járás nagyközség

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Vágsellyétől 7 km-re délre, Galántától 16 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Zsigárddal (5 km) és Deákin (4 km) keresztül Vágsellyével. Vasútállomás a Vágsellye-Negyed vonalon ("Csángó"). Északról Deáki, nyugatról Alsószeli, délről Királyrév, délkeletről Zsigárd, keletről pedig Vágsellye határolja. Keleti határa 1923-ig Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határát alkotta.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Területe (22,78 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-1939 között népessége 27,8 %-ával nőtt, 1910-ben 3401, 1921-ben 3842, 1939-ben pedig 4347, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1947-ben lakosságának mintegy egyötödét átteleítették Magyarországra és magyarországi szlovákokat telepítettek be. Népessége 1991-re 3816-ra csökkent, majd 1991-2001 között további 3 %-al csökkent. 2001-2011 között stagnálás figyelhető meg. 2001-2011 között (elsősorban az asszimiláció révén) a szlovák nemzetiségűek aránya 14,3 %-ról 21,1 %-ra nőtt. A lakosság többsége római katolikus vallású (86 %), az evangélikusok aránya 5 %.

Történelem

Korai említései Bereghegy néven említik, és csak a 13. századtól szerepel ma ismert nevén. Első ismert tulajdonosa a pannonhalmi bencés apátság, majd IV. Béla a znióvári premontrei apátságnak adományozta. A mohácsi csata után a török hadak Pered környékét is pusztítani kezdték, és a veszély állandósult a következő másfél évszázadra. A 16. században többször tulajdonost cserélt a falu: előbb a Révay családé, majd az esztergomi érsekségé, utána a jezsuitáké, később megint a znióvári premontrei prépostságé, végül 1605-ben tartósabban a jezsuitáké lett. Jövedelmeit oktatási célokra használták fel. Érsekújvár 1663-as eleste után Pered is török kézre került egészen 1685-ig. A török kort rögtön követte a kuruc háborúk időszaka, és a harcok, illetve a hadseregek nyomában kitörő járványok következtében lakossága nagyon megcsappant, majd a 18. században újratelepült. Iskoláját legkorábban 1756-ban említik. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete után a jezsuitáktól a Vallásalap birtokába került a község, majd a pesti egyetemé lett. Lakossága gyorsan növekedett az újkor folyamán. Az 1848/49-es szabadságharc végjátékában Görgey honvédserege csatát vesztett itt az osztrák sereg ellen, és a falu nagy része leégett. Az elemi csapások sem kerülték el: 1788-ban, 1828-ban és 1831-ben árvíz öntötte el, 1834-ben és 1890-ben tűzvész pusztította, és 1831-ben kolerajárvány volt. lekói elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak, emellett hajdanán híres volt marhatenyésztéséről, és fontos halásztelep is volt itt. A 19. század elejéig Királyrév is Peredhez tartozott. A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, a két háború között a falu a mezőgazdasági munkások és a munkanélküliek mozgalmának egyik központja lett. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1993-tól Szlovákia része. 1948-ban hatósági úton a Tešedíkovo szlovák nevet kapta, melynek megváltoztatásáról 2012-ben népszavazással döntöttek, ezt azonban a belügyminisztérium elutasította.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda valamint könyvtár működik. Római katolikus. (Keresztelő Szent Jánosnak szentelt) temploma 1803-ban klasszicista, kálváriája 1879-ben historizáló stílusban épült; az 1849. június 20–21-i peredi csata obeliszk jellegű emlékművét 1869-ben emelték.

Település eseményei