Perbete

Pribeta
község
magyar lakosság 1910
100%
3 421
magyar lakosság 2011
74%
2 192
Népesség: 2 884
Terület: 42,80 km²
Tszf. magasság: 135 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94655
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Érsekújvári-sík - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Udvardi járás kisközség

Komáromtól 24 km-re északkeletre fekszik, dombos vidéken, az Érsekújvári-sík és a Garammenti-hátság kistájak határánál. Perbeténél keresztezi egymást az 589-es (Komáromot Koltával összekötő), valamint az 509-es (Bajcs-Párkány közötti) főút. A falutól 3 km-re északra, a Csúzhoz tartozó Szentmiklóspusztánál (Dvor Mikuláš) vasútállomás az Érsekújvár-Párkány közötti vonalon. Közigazgatásilag határos Madar és Bátorkeszi (délkeletről), Újgyalla és Szentpéter (délnyugatról), Bajcs (nyugatról), Udvard és Csúz (északról) valamint Fűr és Kürt községekkel.

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz került. A csehszlovák közigazgatásban az Ógyallai járáshoz tartozott 1960-ig, ekkor a Komáromi járáshoz csatolták. Közigazgatási területe nem változott 1921 óta.

Népesség

Lakosságának jelentős többsége magyar (73%). A korábban csaknem teljesen magyar településről 1945 után a lakosság mintegy egynegyedét kitelepítették Magyarországra, ekkor érkeztek Békés megyei szlovákok ide. A község népessége és a magyar nemzetiségűek aránya egyaránt csökkent, jelenleg a lakosság 1/4-ét már a szlovákok teszik ki. Perbetén régóta él roma kisebbség is. A lakosság kétharmada református, 1/5-e református vallású.

Történelem

1297-ben már az az esztergomi érsekség birtoka. A 14. század elején Csák Máté zsoldosai, majd később a törökök feldúlták. 1317-ben Perbethe, 1337-ben villa Perbete alakban szerepel. A török után, 1552-ben mindössze tíz lakóházat leltek a községben a királyi összeírók - ezért az érsekség újratelepítette. Csák Máté idején Mihály vára néven vára is volt, amit a hasonló nevű domb elnevezése máig fenntartott. Legutolsó írott bizonyítékát a vár létezésének 1487-ben találjuk. Egy 1499-es okirat feljegyzést tesz ősi templomáról is, ami a török idején pusztult el, s csak Esterházy Imre érsek építtette újra az érseki vár romjaiból, 1733 körül. E templomot 1763-ban földrengés döntötte romokba, amiért 1766-ban új templomot emeltek. Mint egyházi feljegyzések tanúsítják, a községi erdőben jámbor remeték éltek. Ezek utolsója, Sebők Pál 1762-es halálakor a remetelak fölé a hivők kápolnát húzattak. Az 1763-iki földrengés teljesen megkímélte a kápolnát, s Ordódy György környéki földbirtokos ezért igen értékes kegyszereket ajándékozott a kápolnának. A község református temploma 1750 körül épült. A községhez tartozik még Perbete-puszta is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején rövid ideig katonaság táborozott itt, illetve katonai kórház létesült a településen. 1919 derekán a magyar Vöröshadsereg és a csehszlovák légiósok harcoltak Perbete határában. Trianon után az első Csehszlovák köztársasághoz került, majd 1938–45 között ismét Magyarország része lett. 1944-ben zsidó lakosságát hurcolták el, majd 1947-ben magyar lakosságának egynegyedét telepítették Magyarországra.

Mai jelentősége

Híres a 2002 óta évente rendezett helyi borversenye. A községben magyar tannyelvű alapiskola működik. A hagyományosan mezőgazdasággal (a szőlőtermesztésnek igen kedvező adottságai vannak) foglalkozó település lakóinak többsége Ógyallára, Gútára vagy a magyarországi komáromi ipari park üzemeibe ingázik. 1992 óta bútorokat, faházakat előállító fatelep működik a községben. A szövetkezet ma is működik, 230 hektáron termelnek kék szőlőfajtákat.

Emlékhelyek és hírességek

Szomszédos települések