Ósvacsákány

Čakanovce
község
magyar lakosság 1910
7%
26
magyar lakosság 2021
0%
1
Népesség: 667
Terület: 9,62 km²
Tszf. magasság: 271 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04445
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Abaúji-hegyalja 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Füzéri járás kisközség

Ósvacsákány az Abaúji-hegyalja északi részén, az Ósva völgyében, 271 méteres (határa 243-363 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Herlányi-patak (Herliansky potok) mentén, Kassától 21 km-re északkeletre, Hernádzsadánytól 25 km-re északra, Kecertől 9 km-re délre, Gálszécstől pedig 25 km-re északnyugatra. Határa részben mezőgazdaságilag művelt dombvidék, az Ósvától nyugatra eső határrészének nagy részét a Bátyoki-erdő (Bačkovský les) tölgyerdeje foglalja el (középső részét 1938-55 között szántófölddé alakították át). Határának északkeleti részén kisebb erdőfoltok találhatóak, ezek a 20. század második felében jöttek létre korábbi gyümölcsösök helyén. Legmagasabb pontját is itt, Ósvacsákány, Felsőkemence és Ránkfüred (Zsír) hármashatáránál találjuk (363 m). Belterülete a Herlányi-patak mentén fekvő történelmi településmagtól a második világháború után nyugat felé terjeszkedett, ekkor (1955 előtt) jött létre a falu új, mintegy 800 m hosszú utcája, mely a Magyarbőd-Kecer országútig nyúlik. Külterületi lakott helye a községközponttól 1,5 km-re nyugatra, Ósvacsákány és Magyarbőd határánál található roma szegregátum (Rómska kolónia), mely szintén az 1950-es években jött létre. Az Ósva bal partján, az egykori Lazi malom mellett található a volt mezőgazdasági szövetkezet telephelye (ma Dubrava Group a.s.). 2010-ben területének 47,0 %-át szántóföld (452 ha), 26,2 %-át erdő (252 ha), 16,0 %-át rét és legelő (154 ha), 3,6 %-át pedig beépített terület (35 ha) foglalta el. Területén keresztülhalad a Magyarbődöt (5 km) Bátyok (3 km) és Bolyár (6 km) községeken keresztül Kecerrel összekötő 3295-ös út, a község központja az erről leágazó 3296-os úton (1 km) közelíthető meg. A 3 km-re keletre fekvő Alsókemence felé burkolt mezei út teremt összeköttetést. Északról Ránkfüred, Bátyok és Bolyár, nyugatról Tizsite és Füzérnádaska, délről Magyarbőd, keletről pedig Alsókemence és Felsőkemence községekkel határos. Bolyárral és Tizsitével közös határa Abaúj és Sáros vármegyék történelmi határát követi. Bátyokkal közös határának egy részét az Ósva-patak képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Kassai, 1949-1960 között a Gálszécsi, 1960-tól pedig a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe az elmúlt száz év során nem változott (1910, 2011: 9,62 km²).

Népesség

2011-ben 618 lakosa volt, melynek 73,6 %-a szlovák, 13,9 %-a roma nemzetiségűnek (20,9 %-a roma anyanyelvűnek) vallotta magát, 10,8 %-a nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. 1991-ben a lakosság 24,2 %-a, 2001-ben pedig 3,7 %-a vallotta romának magát, 2013-ban lakosságának 38,5 %-a a roma etnikumhoz tartozott. A község roma lakossága szegregáltan, a Magyarbőd és Ósvacsákány kataszteri határa által kettévágott külterületi cigánytelepen el. A történelmi szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község lakosságának zömét évszázadok óta szlovákok alkotják (déli szomszédja, Magyarbőd – egyben a szlovákiai magyar nyelvterület legészakabbi községe – a 20. század első feléig magyar többségű volt). 1880-ban lakosságának 13,8 %-át (48 fő), 1910-ben pedig 7,2 %-át (26 fő) írták össze magyar anyanyelvűként, 1921-ben azonban már senki nem vallotta magyarnak magát a községben. A 20. század első felében lakosságának abszolút többségét (1921-ben 71,5 %-a) még az evangélikusok alkották, 2011-ben a lakosság 45,3 %-a volt római katolikus (1921-ben még csak 17,5 %-a), 31,7 %-a evangélikus, 5,2 %-a görög katolikus, 3,9 %-a pedig református vallású volt. Az 1980-as években még csökkenő népességű község lakosságszáma 1991-2017 között már csaknem egyharmadával nőtt (463 főről 689 főre). Népsűrűsége (2011-ben 71,6 fő/km²) csak kevéssel marad el a járási átlagtól.

Történelem

Első írásos említése 1276-ból ismert „Chakan” néven. Neve személynévből keletkezett magyar névadással. Az Abák szinyei uradalmához tartozott, majd 1406-tól a Perényi család birtokába került. 1427-ben 20 portája adózott. Régi temploma a 14. században épült gótikus stílusban. A 16. században a törökkel vívott harcok során lakosságának nagy része elmenekült. 1552-ben (ekkor Losonczi István birtoka volt) 2, 1565-ben pedig 14 porta volt a faluban. Lakói a 16. század végén evangélikus hitre tértek, 1597-ben Ránk leányegyházaként szerepelt a falu. 1601-ben a terebesi uradalomhoz került, ekkor 20 portája adózott. 1746-ban 100 lakosa volt, a felnőttek közül 39 volt evangélikus, 16 római katolikus, 8 görög katolikus és 3 református vallású. 1773-ban említik először a falu szlovák nevét. A 18. század végén már kastély is volt a faluban, mely a Dessewffy, majd a 19. század második felében a Forgách család tulajdonában volt. Vályi András (1796-99) és Fényes Elek (1851) egyaránt szlovák („tót”) faluként jellemzi. 1802. július 2-án itt született Dessewffy Arisztid tábornok, az aradi vértanúk egyike, akit az evangélikus templomban kereszteltek meg. Kivégzése után 1849-ben először a csákányi családi sírboltban temették el, majd 1850-ben hamvait Margonyára szállították át. A községnek 1828-ban 52 háza és 390 lakosa volt. Lakói földműveléssel és kosárfonással foglalkoztak. A falu első pecsétje 1840-ből ismert. 1851-ben 374 lakosának háromnegyede evangélikus, egyhatoda római katolikus vallású volt. 1880-ban 349, 1890-ben 376, 1900-ban 361, 1910-ben pedig 362 lakosa volt. 1890-ben 64 ház állt a községben. 1903-ról hivatalos nevét Csákányról Ósvacsákányra módosították. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott. 1921-ben 400 lakosa volt. A két világháború között került sor az egykori Forgách-nagybirtok felosztására kisgazdálkodók között. 1939. márciusától 1945. januárjáig a község a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 85 háza és 449 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1957-ben alapították. A 20. század második felében kis téglagyár is működött a faluban. Az alapiskola új épületét 1970-ben adták át. 1970-ben 524, 1980-ban 542, 1991-ben 463 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el. 2001-ben 534, 2011-ben 618, 2017-ben pedig 689 lakosa volt. 2001-ben 116 házából 104 volt lakott.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Evangélikus temploma modern stílusban épült 1937-ben egy 14. századi gótikus stílusú templom helyén. A Forgách család egykori kúriája a 18. század végén épült klasszicista stílusban, ma a községi hivatalnak ad otthont. Az evangélikus templomban 1904-ben helyezték el Dessewffy Arisztid emléktábláját.