Ósva

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Marcin František
független
165
(100%)
  • Képviselők eredményei
    1. körzet
    Kolbai Radoslav
    SMER - SD
    122
    (12,21%)
    1. körzet
    Dutko Marek
    Hlas-SD
    121
    (12,11%)
    1. körzet
    Olšinárová Terézia
    SMER - SD
    108
    (10,81%)
    1. körzet
    Taraseková Slávka
    Hlas-SD
    105
    (10,51%)
    1. körzet
    Falat Milan
    Hlas-SD
    101
    (10,11%)
    1. körzet
    Škrak Maroš
    SaS
    97
    (9,71%)
    1. körzet
    Kišeľa Ladislav
    KDH
    96
    (9,61%)
  • További képviselőjelöltek eredményei
    1. körzet
    Šalagovičová Alena
    KDH
    89
    (8,91%)
    1. körzet
    Eperješi František
    KDH
    88
    (8,81%)
    1. körzet
    Staňová Karolína
    KDH
    72
    (7,21%)
Olšovany
község
magyar lakosság 1910
14%
63
magyar lakosság 2021
0%
0
Népesség: 626
Terület: 9,98 km²
Tszf. magasság: 224 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04419
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Abaúji-hegyalja - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Alsó-Tarca-dombság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Füzéri járás kisközség

Ósva az Ósva-patak (Olšava) völgyében, annak jobb partján, az Abaúji-hegyalja északi részén, az Alsó-Tarca-dombság keleti oldalán, 224 méteres (határa 207-350 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 14 km-re keletre, Hernádzsadánytól 14 km-re északra, Magyarbődtől pedig 5,5 km-re délnyugatra. Határának legnagyobb része az Alsó-Tarca-dombság részét képező dombvidék, nyugati és északi részét tölgy- és bükkerdő foglalja el. Nyugati határánál emelkedik a Margita-domb (352 m), a Messzelátó-hegy (Rozhľadňa, 341 m) és a Mogyorós-hegy (Orechový les, 343 m). 2010-ben területének 41,9 %-át erdő (418 ha), 34,1 %-át szántóföld (340 ha), 15,4 %-át pedig rét és legelő (154 ha) foglalta el. Külterületi lakott helye nincs. Ósvát a 3410-es út köti össze Izdobabeszteren (5,5 km) keresztül Kassával, illetve az Ósva hídján át Györkével (3 km), a 3322-es út dél felé Alsócsájon (5 km) keresztül Garbócbogdány (6,5 km) felé teremt összeköttetést. Délről Felsőcsáj, délnyugatról Lengyelfalva, nyugatról Izdobabeszter (Beszter katasztere), északnyugatról Kassaolcsvár (Alsóolcsvár katasztere), északról Györgyi, északkeletről rövid szakaszon Magyarbőd, keletről Petőszinye, Györke és Regeteruszka községekkel határos. Keleti határának egy részét az Ósva-patak képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe 1910-2011 között csak kis mértékben változott (1910-21: 9,77 km², 1938: 9,97 km², 2011: 9,98 km²).

Népesség

Ósva az egykori Ósva-völgyi magyar nyelvszigethez tartozó, a 20. század elején még részben magyar lakosságú, mára csaknem teljes egészében szlovákok lakta község. 2011-ben 601 lakosa volt, melynek 90,5 százaléka volt szlovák, 0,8 %-a pedig roma nemzetiségű, 8,2 %-a nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. 2013-ban lakosságának csaknem egynegyede (23,1 %) a roma etnikumhoz tartozott, ugyanakkor 1991-ben a lakosság 11,8 %-a, 2001-ben pedig 5,6 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. 1880-ban lakosságának 6,5 %-a (32 fő), 1900-ban 13,2 %-a (71 fő), 1910-ben 14,3 %-a (63 fő), 1921-ben pedig 5,9 %-a (25 fő) volt magyar anyanyelvű/nemzetiségű. A lakosság kettős identitását jelzi, hogy míg 1930-ban egyetlen személy sem vallotta magát Ósván magyarnak, az 1941-es magyar népszámlálás során a lakosság háromnegyedét (75,2 %) magyar anyanyelvűként írták össze. 1945 után a kettős identitás megszűnésével a község egynemzetiségűvé vált, 2011-ben csupán egyetlen lakosa vallotta magyarnak magát. 2011-ben a lakosság 65,6 %-a volt római katolikus (1921-ben még 81,7 %), 7,2 %-a református (1921-ben még 14,1 %) vallású, 9,5 %-a felekezeten kívüli, 12,0 %-a pedig nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. Ósva népessége az 1890-es évek kivándorlással összefüggésbe hozható 79 fős (14,7 %) vesztesége után 1900-1930 között viszonylag stabilan alakult (426-460 fő között), majd 1930-1941 között csaknem egynegyedével (437 főről 536 főre) nőtt a lakosság száma. 1970-1991 között még mintegy egytizedével csökkent (482 főről 432 főre), 1991-2017 között azonban már csaknem másfélszeresére nőtt (432 főről 635 főre) Ósva népessége. A község népsűrűsége (2011-ben 63,6 fő/km²) elmarad a járási átlagtól.

Történelem

Ósva település az Ósva- (a középkorban Ilsva-) patakról kapta a nevét, melynek partján fekszik. A patak neve szláv eredetű (az olšava szóból, melynek jelentése égerfák között eredő vagy haladó vízfolyás). Első írásos említését 1272-ben „Ilswa” alakban találjuk, ekkor az Aba nembeli Miklós fia László birtoka volt. Később „Elswa” (1290), „Ilsua” (1335), „Ozwa” (1427), illetve „Osswa” (1630) alakban említik az okiratok. 1332-ben már mint templomos helyet említik. 1335-ben Károly Róbert hívének, Drugeth Vilmosnak adományozta. 1427-ben 25 portája adózott. 1553-ban 12 lakott portája volt. 1573-ban Kátay Ferenc birtokába került zálogbirtokként. 1577-ben 42 család (35 jobbágy és 7 zsellér) élt a községben, a családnevek közül 17 volt magyar, 10 szláv és 3 német. 1615-ben Hofmann György birtokába került. A 18. század elején csaknem elnéptelenedett, 1715-ben mindössze öt lakott portája volt. 1720 után részben római katolikus vallású szlovákokkal és németekkel telepítették újra (német lakosságának emlékét őrzi a Svábtáblák dűlőnév). 1746-ban 115 lakosa volt, ekkor még a reformátusok alkottak enyhe többséget (a gyerekeket nem számítva 39 református, 32 római katolikus, 8 görög katolikus és 5 evangélikus élt a faluban). A 18. század végén Vályi András magyar faluként írta le. 1828-ban 84 háza és 628 lakosa volt. A község pecsétje 1836-ból ismert. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában kiemeli az Ósván működő kendertörőt, a falu jól termő rétjeit és sovány szántóföldjeit. Ósván haladt keresztül a Kassát Zemplén vármegyével összekötő postaút, a faluban útmenti kocsma („pálinkaház”) működött. Az ekkor 602 lakosú magyar-szlovák lakosságú falu lakóinak háromnegyede volt római katolikus, egyhatoda (18,3 %) pedig református vallású. 1880-ra a reformátusok aránya 14,1 %-ra csökkent, ugyanekkor 37 evangélikus (7,5 %), 33 görög katolikus (6,7 %) és 13 izraelita (2,6 %) vallású lakosa is volt a falunak. 1880-ban 496, 1890-ben 539, 1900-ban 460, 1910-ben pedig 442 lakosa volt. 1890-ben 82 ház állt a faluban. A 19. század végén számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 426, 1930-ban pedig 437 lakosa volt. Lakossága földműveléssel és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz (1945-ig), ebben az időszakban határközséggé vált, északi és északkeleti határa államhatárt alkotott Magyarország és Csehszlovákia (1939. márciusától Szlovákia) között. 1938-ban 97 háza és 511 lakosa volt. 1941-ben 536 lakosa volt. 1944-ben zsidó lakosait (az izraelita vallásúak száma 1921-ben 8, 1938-ban 11 fő volt) koncentrációs táborba hurcolták. 1948-ban a korábban használt Olšoviany helyett hivatalos szlovák nevét Olšovanyra változtatták. A 20. századik második felében a község belterülete a beszteri út mentén nyugat felé terjeszkedett. 1970-ben 482, 1980-ban 427, 1991-ben 432, 2001-ben 497, 2011-ben 601, 2017-ben pedig 635 lakosa volt. Zászlaját és címerét 2002-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A községben szlovák nevelésű nyelvű óvoda található. Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma 1748-ban épült barokk stílusban.