Osgyán

Ožďany
község
magyar lakosság 1910
95%
1 358
magyar lakosság 2011
20%
328
Népesség: 1 637
Terület: 37,17 km²
Tszf. magasság: 213 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98011
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Losonci-medence - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rimaszombati járás kisközség

A község a Losonci-medence északkeleti peremén, az Osgyáni-dombság nyugati lábánál, a Szuha patak bal partján fekszik, a 16-os országos főútvonal (Losonc-Rimaszombat közötti szakasz) és a Poltár-Rimaszombat vasútvonal (2000-ben a forgalom megszűnt) mentén, Rimaszombattól 11 km-re nyugatra, Losonctól 19 km-re keletre. Mellékút köti össze Fazekaszsaluzsányon (4 km) keresztül Cserepessel (7,5 km). Határának nyugati része 200 méteres átlagmagasságú, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt medence, keleti része 300 méter f˜ölötti magasságban fekvő, a 19. századig erdővel borított dombvidék, ahol számos puszta alakult ki a 19. század második felében (Antalipuszta, Bábavölgypuszta, Balincépuszta, Feketerétpuszta, Molnárkapuszta). Keletről Rimaszombat, északkeletről Kruzsnó, északról Susány, Fazekaszsaluzsány és Cserepes, nyugatról Kétkeresztúr, délről pedig Magyarhegymeg és Guszona községekkel határos. Nyugati határa a történelmi Gömör-Kishont és Nógrád vármegyék határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között (Istenhegy, Molnárkapuszta és a Fazekaszsaluzsány szomszédságába eső határrész Szlovákiához került, ugyanakkor Susány határának egy része Magyarországhoz). Területe 1910-21-hez képest (36,66 km²) 1,4 %-al gyarapodott 1949 után (37,17 km²-re) , amikor Susány határának egy részét Osgyánhoz csatolták. 1938-1945 között területe 36,01 km² volt).

Népesség

Osgyán a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A 18. században betelepített szlovák lakossága a 19. század végére zömében magyarrá vált. 1910-ben 1429, 1921-ben 1373, 1938-ban pedig 1219, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 23,5 % volt. A két világháború között a csehszlovák földbirtokreform keretében, majd 1945 után a belső telepítések során szlovák kolonisták telepedtek le a községben, melynek etnikai arculata a 20. század második felére megváltozott, 1991-re már szlovák többségűvé vált. A magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 35,3 %-ról 20,1 %-ra csökkent, a szlovákoké 62,7 %-ról 67,6 %-ra nőtt. Magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (10,0 %), a lakosság mintegy egyötöde (21,1 %) pedig a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége (56 %) római katolikus vallású, az 1921-ben még a lakosság egyharmadát alkotó evangélikusok aránya 13,4 %-ra csökkent. A község lakosságának 77,5 %-a él a központban (1262 fő), a többiek az összesen 5 lakott külterületen: Antalipuszta (41 fő, 2,5 %), Bábavölgypuszta (149 fő, 9,1 %), Balincépuszta (15 fő, 0,9 %), Feketerétpuszta (70 fő, 4,3 %), Molnárkapuszta (92 fő, 5,6 %).

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A bükki kultúra és a nagyrévi kultúra nyomai kerültek elő a községben. A bronzkorból a pilinyi kultúra hamvasztásos sírjait tárták itt fel. A település a 13. században keletkezett, első említése 1265-ben történt. A falut és plébániáját 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Osyan” alakban említik. 1348-ben „Osdyan”, 1360-ban „Ozdyan, Osdyan” néven szerepel az írott forrásokban. Egykor az Orlay, később a Bakos család birtoka volt. A 17. századtól a Korponay és Luzsénszky családoké. A várat a 15. század közepén a husziták foglalták el, de 1460-ban Hunyadi Mátyás serege visszafoglalta. 1604. november 14-én vívta a Némethy Balázs vezette, hajdúkból és parasztfelkelőkből álló sereg Basta hadai ellenében az osgyáni csatát, ahol a kétszeres túlerőben harcoló császáriak megsemmisítő győzelmet arattak. Bár Némethy könnyelmű ütközetvállalásával Bocskai erőinek jelentős részét pusztulásba vitte (3000 halott maradt a csatatéren), az uralkodó Habsburg-ellenes közhangulat nyomán Basta később mégsem tudta bevenni Kassa városát, és fokozatosan hátrálni kényszerült a felkelő seregek elől. Az ütközetben a császári katonaság Osgyánt is felgyújtotta, várának maradványaiból épült fel a reneszánsz várkastély (Luzsénszky-kastély) Gimnáziuma a 17. században nyílott, amikor Bakos Gábor Fülek várának elfoglalása után az ottani iskolát Osgyánba, kastélyába költöztette. Később új épületet emeltetett neki. Az iskola 1853-ban a rimaszombati gimnáziummal egyesült és ezzel megszűnt. A településen született 1846-ban Vidor Pál színművész, színigazgató, színműíró, 1906-tól a Népszínház igazgatója, Korponayné Géczy Julianna, aki Jókai Mór „A lőcsei fehér asszony” című regényének ihletője volt. A község gimnáziumában tanított 1817-ben Ján Chalupka szlovák író. A falu egykor fazekasairól volt híres. 1913-ban megépült Osgyán érintésével a Rimaszombatot Poltárral összekötő vasútvonal, melyet 2000-ben felszámoltak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban határfaluvá vált. 2006-ban megépült az 16-os főútnak a falut elkerülő 6 km-es szakasza, mely két viadukton halad keresztül.

Mai jelentősége

A községben szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda működik. Határában radarállomás és két napkollektoros erőmű található. Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1768 és 1774 között rokokó, evangélikus temploma pedig 1825-ben klasszicista stílusban épült. A Malatinszky-kúria 1800 körül szintén klasszicista, a Farkas-kúria a 19. század végén neogótikus stílusban épült. Várkastélya (Luzsénszky-kastély) egy 13. századi vár alapjaira épült a 17. században reneszánsz stílusban, a 18. század közepén barokk-klasszicista stílusban alakították át. A második világháborúban súlyosan megsérült, ma romos állapotban van.