Nyírágó

Nýrovce
község
magyar lakosság 1910
100%
686
magyar lakosság 2011
62%
351
Népesség: 513
Terület: 13,49 km²
Tszf. magasság: 152 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93567
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Bars vármegye Lévai járás kisközség

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, a Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nyíri patak (Negyedik Sár, Nyrica) partján, Zselíztől 8 km-re délnyugatra, Párkánytól 33 km-re északnyugatra. Elődközségei, Nyír és Ágó teljesen egybeépültek évszázadok óta. Mellékutak kötik össze Zselízzel, Málassal (5 km) és Farnaddal (5,5 km). Északról és északkeletről Zselíz, délkeletről Lekér (Garamdamásdi kataszter), délről nagyon rövid szakaszon Érsekkéty, délnyugatról Kural és Farnad községekkel határos. Délnyugati határa egyben Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1942-ben alakult Nyír és Ágó községek egyesítésével és az Ágónyír hivatalos nevet kapta. Elődközségei 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartoztak kisközségként, Csehszlovákiához csatolásuk után pedig 1923-38 között a Zselízi járáshoz. 1938-45 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd a magyar közigazgatásban egyesítették őket. Nyírágó 1945-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. Területe 1939-hez képest (13,72 km²) 23 hektárral csökkent (13,49 km²), Nyír és Ágó ma egyetlen katasztert alkotnak.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 686, 1921-ben 788, 1939-ben pedig 929, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötödét kitelepítették Magyarországra. 1939-2011 között népességének 39,4 %-át elveszítette, az 1991-2001 között még 13,3 %-os csökkenést (657-ről 569 főre) az ezredforduló után stagnálás követte. A lakosság többsége magyar nemzetiségű (62,3 %), a szlovákok aránya 1991-2011 között 20,1 %-ról 35,2 %-ra nőtt. A község lakosságának 62,0 %-a római katolikus, 17,4 %-a pedig református vallású. Nyír hagyományosan katolikus, Ágó pedig református (1921-ben 72,4 %) többségű volt .

Történelem

Nyír a kőkortól lakott helyen települt, első okiratos említése a tatárjárást utáni (1247 Nyr), 1249-ben pedig IV. Béla adományaképpen Archinus kamaragróf birtokába került. Két évszázaddal később a győrödi Pobor család birtokában találjuk. A mohácsi vész esztendejében elhagyott hellyé vált, ekkor Barthamas földe néven említi egy összeírás. A 17–18. századokban Nyér alakban találjuk, ekkor az Ebeczky és a Sipeky családok osztozkodnak határán. Később a Breuner grófoké, valamint örököseiké lett. Ágót 1290-ben említik először Aguch néven. A 17. században a báró Amade és a gróf Esterházy család a birtokosa, a 19. század végén Breuner Ágost gróf örököseinek volt nagyobb birtokuk Ágón. Lakosai túlnyomórészt református vallásúak voltak, temploma 1864-ben épült. 1851-ben 202 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig mindkét község Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartoztak. 1942-ben Ágónyír néven egyesítették a két községet.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Nyír Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus temploma 1766-ban épült, Ágó református templomát 1764-ben emelték. Néprajzi múzeum is található a községben.