Nyékvárkony

Vrakúň
község
magyar lakosság 1910
98%
1 479
magyar lakosság 2011
85%
2 183
Népesség: 2 634
Terület: 38,34 km²
Tszf. magasság: 114 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93025
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz központi részén fekszik, Dunaszerdahelytől 7 km-re délre, Bőstől 5,5 km-re északra. Az 507-es (Dunaszerdahely-Bős) út áthalad a településen, mellékút köti össze Egyházaskarcsával (6 km) és Nagymaddal (5 km). Északnyugatról Egyházkarcsa, északról Dunaszerdahely, északkeletről Pódatejed és Nagymad, keletről Padány, délről Bős, nyugatról Dercsika községekkel határos. Határa délnyugaton egy ponton (Négyes-határ) érintkezik Bakáéval. Egybeépült településrészeit, Csallóköznyéket és Várkonyt a Bősi-csatorna választja el egymástól.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Csallóköznyék és Várkony egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). A község két kataszteri területre és településrészre oszlik: Csallóköznyék (13,38 km²) és Várkony (24,96 km²). Területük (mely nem változott az elmúlt évszázadban) megfelel az elődközségek területének. Várkony területére esik két külterületi lakott rész: Malomhely, Falurét.

Népesség

A község népessége 1940-ben 1732, mely 42,6 %-al nőtt 1991-ig, azóta lassú növekedés a jellemző (1991-2011 között 4,4 %). A lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-től megduplázódott és arányuk meghaladta a 12 %-ot. A lakosság 2,7 %-át alkotó romák a többségi lakosságtól elkülönülten élnek Malomhelyen. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus vallású (86,1 %). A lakosság 42 %-a él Csallóköznyéken, 58 %-a Várkonyban.

Történelem

A település két részből áll, Nyékből és Várkonyból, amelyek korábban különálló községek voltak. Várkonyt 1015-ben említik először oklevélben, amivel az egyik legkorábbi írásban említett magyar település, neve azonban ennél is korábbi megtelepedésre utal. A magyarok varhunoknak (avar-hunok) nevezték az avarokat, ezért valószínűleg avar település lehetett, noha ennek régészeti nyomait még nem találták. Az Amade család ősi nemzetségi birtoka, a hagyomány szerint várkastélyuk is volt itt (nem azonos a ma ismert Amade kastéllyal), de mára nyoma sincs. A tavas, mocsaras területen fekvő falvak sokat küzdöttek a belvízzel, viszont a jó minőségű legelők, rétek és erdők miatt jelentékeny volt az állattartás. Várkony a XVI. században mezővárosi szabadalmakat kapott, és itt volt az Amadék híres fácánosa és tehenészete. A XX. század elején ikvai Pfeiffer Mátyás bírt itt jelentős birtokot nagy ló-, szürkemarha- és mangalicaállománnyal, valamint szeszgyárat és gőzmalmot. Iskolájának első fennmaradt említése 1781-ből származik. Egykor a község mellett folyt a Duna egyik ága, amiről a Malomhely és Kőhíd dűlőnevek tanúskodnak. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta Várkonyt és Nyéket, 1938. november 2-tól ismét Magyarországhoz tartoztak. 1940-ben egyesítették őket Nyékvárkony néven. 1945-től megint Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1993-tól pedig Szlovákia része. Nyék neve honfoglalás kori eredetű, 1165-ben említik először írásban, előbb a pozsonyi várhoz tartozó királyi birtok, első ismert magánbirtokosai Moch fia Neku és Chuegh fia Péter. A falu lakói nemesi levelet kaptak III. István királytól. Később a Méhes, Balogh, Dobóczky, Leszkovszky családok tűnnek fel a főbb birtokosok között, majd a 18. század végén már az Amade család a község legnagyobb birtokosa. Nyék mellett feküdt az azóta kihalt Körtvélyes és Péterfa, a helyükön lévő puszta ma a községhez tartozik. Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos, aki tevékeny szerepet játszott a Martinovics-féle magyar jakobinus mozgalom vezetőinek halálra ítélésében, 1808-ban vette meg Péterfát. Később itt érte utol a bosszú: a legenda szerint nyomtalanul eltűnt. Csallóköznyéket és Várkonyt 1940-ben egyesítették.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. A Pfeiffer Mátyás által az Amadék régi kastélya helyén a 20. század elején emelt kastélyban jelenleg szálloda működik. Középkori eredetű, Szent Jakabnak szentelt római katolikus temploma mai alakját a 18. században nyerte el. Tájháza 1988-ban létesült, a barokk Szentháromság-kápolna 1740-ben épült. A községben korábban az Elektrosvitnek működött üzeme.