Németbél

A Mátyusföldön, a Vízköz és a Nagyszombati-hátság kistájak határán, Szenctől 3 km-re nyugatra, Magyarbéltől 1 km-re keletre. Teljesen egybeépült Magyarbéllel és Szenc egyik újonnan épült lakónegyedével.

1960-ig önálló község, azóta Magyarbél két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Galántai, 1949-1960 között pedig a Szenci járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás), ebben az időszakban határközség volt, északi határa egyben Szlovákia és Magyarország határát alkotta. 1960-ban "Veľký Biel" néven egyesítették Magyarbéllel. Területe 3,16 km², a község területének 31,1 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 201, 1921-ben 229, 1939-ben pedig 290, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 513-an (a község lakosságának 22,2 %-a) éltek itt.

Németbél az Orosz család birtoka volt. Első írásos említése 1337-ből származik, ekkor királyi adományként Orros Péter tulajdonába került. I. Lajos király Morochuk honti főispánnak adományozta. 1553-ban horvát telepesek érkeztek a községbe, akik azonban a 19. századra teljesen elmagyarosodtak. 1787-ben a királyi kincstár birtokába került. 1920-1938 között, majd 1945 után Csehszlovákiához csatolták. 1948-ban a Malý Biel ("Kisbél") hivatalos nevet kapta. 1960-ban "Veľký Biel" néven egyesítették Magyarbéllel.

Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma 1732-ben épült barokk stílusban.