Nemesdicske

Nemesdicske a Zsitvamentén, a Zsitva jobb partján, a Zoboralja dombvidékének keleti lábánál (a 235 méteres magasságú Újhegy - Nový vrch - a falutól északnyugatra, Verebély, Nemesdicske és Kalász határánál emelkedik) fekszik, Verebélytől (melytől a Zsitva 1970-es években szabályozott új medre választja el) 3 km-re nyugatra. Nyugatról Nemespann, északról Kalász, északkeletről és keletről Verebély, délről Vajk (Vajkmártonfalva) kataszterével határos. Északi és keleti határának nagy része Nyitra és Bars vármegyék történelmi határát alkotta évszázadokon keresztül. Áthalad rajta a Verebélyt Zsitvafödémessel (15 km) összekötő 1650-es út, melyről itt ágazik el a Nemespannon (5 km) át Nagycétényre (8 km) vezető 1645-ös út. Vasúti megállóhely az 1894-ben átadott Kistapolcsány-Nagysurány vasútvonalon.

1975-ig önálló község, azóta Verebély városrésze és három kataszteri területének egyike. Területe 7,63 km², Verebély határának 19,9 %-át alkotja. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári járásához (1907-ig Nyitrai járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Verebélyi járáshoz csatolták át, melynek része volt 1960-ig, a járás megszüntetéséig, ekkor a Nyitrai járáshoz került. 1938-1945 között újra Magyarországhoz csatolták (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). 1910-38-hez képest (7,87 km²) területe 24 hektárral csökkent, mivel 1975 után határának a Zsitva új medrétől keletre eső határrészeit (Berény-dűlő) Verebély kataszteréhez csatolták át.

2011-ben Nemesdicskének 458 lakosa volt, itt élt Verebély lakosságának 5,8 %-a. A hozzá tartozó Bucsimajor (Dyčka-majer) településrészen 2011-ben 52 állandó lakos élt. A 20. század elején vegyes lakosságú, de magyar többségű (1910-ben a lakosság 59,1 %-a, 1921-ben 64 %-a volt magyar nemzetiségű) községben 1930-ban már a csak a lakosság egyharmada vallotta magát magyarnak és bár az 1941-es magyar népszámlálás újra magyar többséget (54,5 %) mutatott ki, 1945 után a kettős identitás megszűnése és az asszimiláció a nemesdicskei magyarság teljes beolvadásához vezetett, 1970-re már a lakosság 96,5 %-a szlováknak vallotta magát. 1970-ig a lakosságszám növekedése (1880-hoz képest 55,7 %-os gyarapodás) figyelhető meg, ekkor érte el népességének maximumát (598 főt), melynek 2011-ig csaknem egynegyedét elveszítette. 1921-ben a lakosság túlnyomó többsége (97,1 %) római katolikus vallású volt.

Első írásos említése 1357-ből származik, ekkor a verebélyi érseki szék irataiban „Dychke” néven szerepelt, 1494-ben már „Felsewdyszke” (Felsődicske) alakban szerepelt, majd 1519-ben Felső- és Középdicskét, valamint velük együtt Széplak falut is említik. 1570-ben 6 házat és 19 családfőt számoltak itt össze. A 16. századtól kuriális (kisnemesi) falu volt. A 17. század nagy részében a töröknek fizetett adót, 1664-ben 23 háztartása volt és 27 adófizetője. A 18. században részben szlovákokkal népesítették újra. 1739-ben a pestisjárványban lakóinak nagy része életét vesztette (81 fő). 1784-87-ben 82 háza és 471 lakosa volt. A 19. század végén zsidó közösség is élt a faluban, 1880-ban 396 lakosa volt, közülük 25-en voltak izraelita vallásúak. A 20. század elején még két, mára elpusztult major (Sósvölgyi- és Dilleszmajor) is volt határában. 1907-ben kapta a hivatalos Nemedicske nevet (korábban Dicske). 1920-ig Nyitra vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. A magyar nyelvű oktatás 1937-ben szűnt meg a faluban. 1938. novemberétől 1945 márciusáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1975. január elsején Verebélyhez csatolták.

Szűz Mária születésének szentelt római katolikus templomát a 18. század második felében barokk-klasszicista stílusban építették.