Nagyölved

Veľké Ludince
község
magyar lakosság 1910
100%
1 795
magyar lakosság 2011
77%
1 202
Népesség: 1 489
Terület: 31,80 km²
Tszf. magasság: 173 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93565
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Esztergom vármegye Párkányi járás nagyközség

A község a Garammenti-hátság dombvidékén, a hátság erdőborította (az egykori Törzsök-erdő részét képező) dombjainak (Magyar-hegy, Öreg-hegy, Farnadi-hegy) keleti lábánál fekszik, Nagysallótól 16 km-re, Lévától pedig 36 km-re délre, Köbölkúttól 14 km-re északra, a Dunamocsot (29 km) Nagysallóval összekötő 588-as út mentén. Mellékút köti össze Kurallal. Területének túlnyomó többsége mezőgazdaságilag művelt, kiterjedt szőlői is vannak, mintegy egyötödét pedig erdő borítja. Délről Szőgyén, nyugatról Csúz és Jászfalu, északról Farnad és Kural, keletről pedig Érsekkéty községekkel határos. Nyugati határa Esztergom és Komárom megyék történelmi határát alkotja. A határában a 20. század elején három majorság is létezett, melyek mára elpusztultak (Zsigmondházapuszta, Hidegvölgypuszta, Pipiskemajor).

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (31,80 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1921-ben 31,81 km²).

Népesség

1910-ben 1801, 1921-ben 1827, 1938-ban pedig 2034, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának 99,9 %-a reszlovakizált, a kitelepítést sikerült elkerülnie, így sikerült megőriznie magyar többségét. 1991-2011 között népességének 13 %-át elveszítette (lakossága 1798 főről 1565-re csökkent), a szlovák nemzetiségűek aránya 12,1 %-ról 20,4 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (76,8 %) ma is magyar nemzetiségű, a roma etnikumhoz a lakosság 16 %-a tartozik. A lakosság többsége (80,4 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 14,6 %.

Történelem

Elsőként Vluendként egy 1282-ből származó oklevél Olivér mester birtokában említi, tőle szerzik meg a Csanád-nembeli Pongrác fiai, Tamás és László. 1293-ban Vlued, Wluedként, 1448-ban Nageluedként kerül elő. A 13. század végén már az esztergomi érsekség tulajdona, s több feljegyzés szerint a Hontpázmányok többször betörtek a birtokra. Nagy Lajos király 1342-ben új adománylevelet adott a községre Telegdy Csanád érseknek. A török idők alatt feldúlták, és újra kellett telepíteni a falut. 1696-ban rövid ideig Bottyán János a földesura, majd ismét az érsekséghez tartozik, egészen 1848-ig, aztán a Fabinyi és a Koller családok birtoka, de innen származnak az Eölvedy-Gachalok is. 1550-ben 15, 1593-ban 10, 1647-ben 8 adózó portája volt. 1699-ben 141-en lakták. 1715-ben 38 háztartása volt. 1787-ben 186 házában 1284 lakos élt. 1828-ban 240 háza és 1453 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, fazekassággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához, 1938 és 1945 között pedig újra Magyarországhoz tartozott. 1919-ben a nagyölvedi nemzetőrség megütközött a cseh támadókkal. Az első világháborúban 57, a második világháborúban pedig 56 nagyölvedi esett el. 1944-ben 23 nagyölvedi zsidót koncentrációs táborba hurcoltak. 1945 első hónapjaiban hat hétig állt a front Nagyölvednél, a falut feburár 17-én bombatámadás érte, melynek 35 lakos esett áldozatul. 1947-ben 20-30 családot hurcoltak csehországi kényszermunkára, 5 család települt át Magyarországra. 1950-ben megalakult az egységes földműves szövetkezet, 1963-ban megépült az új iskola, 1966-ban pedig parkosították a faluközpontot.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, régen gyümölcstermesztéséről híres községben magyar óvoda, valamint magyar és szlovák tannyelvű alapiskola működik. Szent Őrzőangyaloknak szentelt római katolikus temploma 1735-ben épült barokk stílusban, a református templom pedig 1810-ben klasszicista stílusban. A község fafaragó-alkotótáborok rendszeres helyszíne, köztereit a táborozások során készült alkotások díszítik.