Nagydaróc

Veľké Dravce
község
magyar lakosság 1910
98%
939
magyar lakosság 2011
54%
371
Népesség: 698
Terület: 9,50 km²
Tszf. magasság: 193 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98542
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Losonci-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nógrád vármegye Losonci járás kisközség

A község a Losonci-medence keleti részén, a Szuha-patak völgyében fekszik, Losonctól 16 km-re keletre, Fülektől 11 km-re északra, Rimaszombattól 17 km-re nyugatra. Maga a falu 193 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a tőle keletre emelkedő dombvidéken éri el a határ legmagasabb pontját (Határ-hegy, 301 m). Határa két, egymással össze nem függő kataszteri részből áll, Nagydarócból (8,24 km²) és a tőle Kétkeresztúr kataszterével elválasztott Zálogosból (1,26 km²). Mellékutak kötik össze Kétkeresztúrral (2,5 km), Persével (6,5 km) és Guszonán (3 km) keresztül Rimaszombattal. Nagydaróc kataszterét északról Kétkeresztúr, nyugatról és délről Bozita, keletről Guszona határolja, Zálogos keletről Osgyánnal, nyugatról Kétkeresztúrral határos. Nagydaróc keleti határa Nógrád és Gömör-Kishont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1883 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig a (változó területű) Losonci járáshoz (1951-1960 között a kis időre helyreállított Füleki járáshoz). 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). 1936-1939 között, majd 1957-ben határának 43,3 %-át (7,25 km², Fülöpszálláspusztát és Dórapusztát) az újonnan alakult Bozita községhez csatolták, területe így 16,75 km²-ről 9,50 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 957, 1921-ben 834, 1930-ban 874, 1938-ban pedig 803, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 7,8 %, 1930-ban 18 % volt. 1945 után a belső telepítések során észak-nógrádi szlovák telepesek érkeztek a községbe. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 78,2 %-ról 53,9 %-ra csökkent (2011-ben magyar anyanyelvű volt a lakosság 69,9 %-a). 2011-ben a lakosság 28,5 %-a szlovák, 9,6 %-a roma nemzetiségűnek vallotta magát (a roma etnikumhoz a lakosság 27,4 %-a tartozik). 1991-2001 között a lakosságszám csökkenése, 2001-2011 között viszont már 10,8 %-os növekedése figyelhető meg (621 főről 688-ra). A lakosság túlnyomó többsége (81,3 %) római katolikus vallású.

Történelem

A mai község területén már az újkőkorban is éltek emberek. Az első írásos említés a 13. századból származik, pontosabban 1246-ból, amikor is a település "terra Draus"-ként tűnt fel. A hagyományok szerint a 14. század elején Csák Máté tulajdona volt, később pedig a Daróczy család vagyonát képezte. 1548-ban a környező területek Daróczy András, Gál Albert és László, Pinczy Péter, Nagy György, Török Antal és Bebek Ferenc fennhatósága alá tartoztak. 1554 és 1593 között a terület török megszállás alatt állt. Zálogospuszta területe eredetileg Osgyánhoz tartozott. A 16. század második felében, azonban a füleki török bég az osgyáni határból ezt a területet a nagydaróciak részére kihasította. 1754 – 1755 közt Kovács György, Pál, Ferenc a László vagyonát képezte. 1770-ben gróf Koháry Ignácz és Jaan László, 1826-ban a Koháryakon kívül a Nagydaróczi Kovács család, továbbá Horkovics József és a Vattayak birtokosok itt, a 20. század elején Coburg Fülöp hercegnek és Horkovics Gyulának volt itt nagyobb birtoka. 1885-ben nagy tűzvész pusztított a településen, határában bazaltot bányásztak. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, főként lótenyésztéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. 1936-ban a korábban Osgyánhoz tartozó Fülöpszálláspusztát és Dórapusztát az újonnan alakult Bozitapuszta telepesközséghez csatolták. Az első bécsi döntéskor a telepesek elmenekültek és csak 1945-ben tértek vissza. Bozita 1957-ben alakult újra községgé.

Mai jelentősége

A köségben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Határában bazaltbányászat folyik. Szent Gálnak szentelt római katolikus temploma a 18. század elején épült barokk stílusban.