Mikolcsány
A Murány-patak völgyében, a Jolsvai-karszt délnyugati lábánál fekszik, Gicétől 3 km-re északkeletre, Gömörnánástól 1 km-re északnyugatra, a Gicét Gömörnánással összekötő út mentén. Nyugatról Gice, délkeletről Gömörnánás, északról Hámosfalva, északnyugatról pedig Miglészpataka katasztere határolja.
1964-ig önálló település, azóta Gömörliget két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához (1900-ban még Tornaljai járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagyrőcei járáshoz, majd a Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás), ebben az időszakban határközséggé vált (északi - Hámosfalvával közös - határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között). Területe 5,72 km², Gömörliget területének 47 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.
A szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Eredetileg szlovák lakossága a 19. század végére teljes egészében magyarrá vált. 1910-ben 195, 1921-ben 207, 1938-ban pedig 193, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 19,3 %, 1930-ban 15,3 % volt. 1961-ben 184 lakosa volt, melynek 47,3 %-a volt magyar nemzetiségű. 1921-ben lakosságának többsége (53,6 %) református vallású volt, az evangélikusok aránya 43 % volt. 2011-ben 121 lakosa volt, itt élt Gömörliget népességének 42,3 %-a.
Mikolcsány a 13. században keletkezett, 1337-ben "Mykoucha" alakban említik először. Neve a Mikó magyar személynév továbbképzéséből (Mikócsa) eredeztethető. 1340-ben "Mykocha", 1351-ben "Mykochan" a neve. A Záchok után több nemesi család birtoka volt. 1427-ben Székely Lászlónak 22 portája volt a településen. 1582-ben lakói elmenekültek e török elől, de később újratelepült. A nyelvhatáron fekvő település középkori és kora újkori lakói egyaránt többségükben szlávok voltak, de a magyar nyelvet is ismerték is használták. Lakosai a 16. században evangélikus hitre tértek. 1709-1710-ben a pestis 150 áldozatot szedett a községben, a 18. század elejére lakossága teljesen kicserélődött. A 18. század végétől vegyes szlovák-magyar faluként szerepel, a 19. század végére lakossága teljesen magyarrá vált (ezt a dél felé irányuló oktatási, egyházi – a falu lakói Gicére jártak templomba – és kereskedelmi kapcsolatok is elősegítették). 1828-ban 44 házában 340 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és fazekassággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei (1900-ban még Tornaljai) járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben "Gemerský Sad" (Gömörliget) néven egyesítették Gömörnánással.
