Marosfalva
Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partjának közelében, a 76-os főút mentén fekszik, teljesen egybeépült a tőle északra, 1 km-re fekvő Újbarssal.
1968-ig önálló község, azóta Újbars két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1968-ban Újbarshoz csatolták. Területe (4,86 km²), a község területének 16,4 %-át alkotja, az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1921-39 között 2 hektárral csökkent).
1910-ben 382, 1921-ben 364, 1939-ben pedig 302, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 1945 után magyyar lakosságának 27,1 %-át kitelepítették, egyben belső telepesek és magyarországi szlovákok érkeztek a községbe. 2011-ben 223 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 27 %-a.
A települést 1407-ben említik először. Részben nemesi birtok, részben a garamszentbenedeki bencés apátság birtoka volt. 1534-ben péli nemesek, a 17. században a Hunyadyak, 1725-ben a zoborhegyi kamalduli szerzetesek birtoka. 1534-ben 11 portája adózott. 1601-ben 29 ház és uradalmi major volt a községben. 1720-ban 12 adózója volt. 1828-ban 57 házában 363 lakos élt. 1859-ben tűzvész pusztította el. 1910-ben 382, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. A harcok 1944. decemberétől 1945 áprilisáig tartottak a területén. 1945 után magyar lakóinak egy részét erőszakkal kitelepítették, helyükre szlovákokat költöztettek. 1968-ban csatolták Újbars községhez.
A településrészen fennmaradt néhány 19. századi, hagyományos építészeti stílusú épület.
