Magyarsók
A Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, a Vág bal partjának közelében. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Szelőcével.
1947 óta Szelőce településrésze és két kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Vágsellyei járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). 1947-ben Selice (Szelőce v. Sókszelőce) néven egyesítették Szelőcével. Területe 20,94 km², a község területének 54,6 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.
1910-ben 2022, 1921-ben 2060, 1939-ben pedig 2057, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt, 1921-ben lakosságának 63,8 %-a volt római katolikus, 29,3 %-a pedig református vallású. 2011-ben 2111 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 73,8 %-a.
Első írásos említésekor, a 12. század elején a zoborhegyi apátság birtoka volt, később a semptei uradalomhoz tartozott. A török háborúk idejét megsínylette a falu, a 16. században elpusztították, de később újjáépült. Ekkoriban a Thurzó, Forgách, Pekry, Újfalussy családok, a kora újkorban pedig az Esterházy, majd a Hunyady, a Károlyi és az Apponyi családok voltak legfontosabb birtokosai. A török pusztítást követő újjáépítés idején érkezhettek tót telepesek is, mert a 18. század végén egymás melletti falvakként említik a később összeolvadt Magyarsókot és Tótsókot. Az itt élők egyik kiemelt tevékenysége volt a kosárfonás; a kosarakat Magyarország távolabbi vidékeire is értékesítették. 1873-ban árvíz pusztította a falut, tíz évvel később pedig nagy jégverés és tűz. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a földreform után, a 20-as és 30-as években több sztrájkot tartottak a mezőgazdasági munkások. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia birtokolta. 1947-től Szelőce településrésze.
Ld. Szelőce