Lőkös

Levkuška
község
magyar lakosság 1910
100%
249
magyar lakosság 2011
75%
188
Népesség: 235
Terület: 3,63 km²
Tszf. magasság: 183 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98262
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Tornaljai járás kisközség

A község a Gömöri-medence keleti részén, az alsó Turóc-völgyben, a Turóc-patak bal partjának közelében, a Rás-patak mentén fekszik, Tornaljától 7 km-re északnyugatra. A Turóc völgyét keletről a Licei-dombság, nyugatról a Vályi-dombság övezi. Határában a Rási-patakon víztárolót létesítettek. A község területén áthalad az 532-es (Tornalja-Jolsva) országút, maga a falu az erről az útról elágazó, Felsőrásig (3,5 km) vezető mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Felsőrás, északról Gömörfalva, keletről Sajógömör, délről pedig Otrokócs községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (3,64 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 249, 1921-ben 260, 1938-ban pedig 264, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte, 2011-ben lakosságának 79,8 %-a volt magyar, 12,9 %-a szlovák, 6,9 %-a pedig roma nemzetiségű, a magyar anyanyelvűek aránya 86,5 % volt. A lakosság mintegy egyharmada (33,6 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az 1921-ben még evangélikus (50,4 %) többségű községben 2011-ben a lakosság 40,6 %-a volt római katolikus, 20,7 %-a református, 14,7 %-a pedig evangélikus vallású.

Történelem

A falu egy magányos ház körül keletkezett, melyet 1294-ben említenek Harkács határjárásában. Névadójának és birtokosának, Lőkösnek háza a Turóc réve mellett állt. Nemesi jellegű falu volt, mely alapítóinak kihalása után, a 15. század végére úrbéres, jobbágyok lakta településsé vált. 1366-ban "posessio Leukus", 1427-ben "Lewkushaza", 1429-ben "Lewkusfelde", 1478-ban "Lekeshaza" alakban említik a korabeli források. Az 1427-es dézsmajegyzékben 10 portával szerepel. A 17. század elején lakossága evangélikus hitre tért. 1739-40-ben a pestisjárvány 14 áldozatot követelt a faluban, ezután elpusztásodott és csak 5 évvel később tért vissza lakóinak egy része. 1773-ban 26 jobbágy és 2 zsellércsalád lakta. 1773-ban a lakosság felét a 16. században már itt élt családok alkották. Saját tanítója 1812-től volt a falunak. 1828-ban 42 házában 321 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. 1907-ig hivatalos neve Lőkösháza volt, ekkor állapították meg hatósági úton a Lőkös nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Mai jelentősége

Evangélikus temploma 1784-ben épült klasszicista stílusban. Fából készült harangtornyát 1789-ben emelték. A templomban található a két világháború lőkösi áldozatainak emléktáblája.