Kuntapolca

Kunova Teplica
község
magyar lakosság 1910
81%
676
magyar lakosság 2011
30%
199
Népesség: 681
Terület: 8,41 km²
Tszf. magasság: 256 m
Körzethívószám: +421 (0) 58
Irányítószám: 04933
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör Szepesi-érchegység, Rőcei-hegység - Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Pelsőci-Nagy-hegy 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rozsnyói járás kisközség

A község a Csetnek-patak völgyében, a Csetnek-patak bal partjának közelében, a Pelsőci-fennsík (Nagy-hegy - Kopasz-kő, Tölgyes-tető) nyugati lábánál fekszik, a Pelsőcöt Csetnekkel összekötő 587-es út és a Pelsőc-Nagyszlabos vasútvonal mentén (megállóhely, 2003 óta nincs személyforgalom), Pelsőctől 8 km-re északra, Csetnektől 5 km-re délre. A falutól északnyugatra a Rőcei-hegység előhegyei (Červená chrasť, 483 m) húzódnak. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Keletről Pelsőc, délről Páskaháza és Csetnek, nyugatról Hámosfalva, északról pedig Csetnek községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi és nyugati határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (8,41 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Kuntapolca a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben érte el népességének maximumát, ekkor 831 lakosa volt. 1921-ben 731, 1930-ban 718, 1938-ban pedig 711, túlnyomó többségében magyar nemzetiségű lakosa volt. A (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 9,3 % volt, ez az arány 1930-ra megháromszorozódott (29,7 %-ra nőtt). Az asszimiláció és a (nagyrészt szlovák anyanyelvű) roma lakosság beáramlása révén 1970 óta (60,9 %) folyamatosan csökken a magyar nemzetiségűek aránya, 1991-2011 között 50,0 %-ról 30,4 %-ra csökkent, míg a szlovákoké 44 %-ról 49,2 %-ra nőtt. A lakosság fele (49,8 %) a roma etnikumhoz tartozik, kiugróan magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (19,1 %) is. A község népességszáma 1961 óta stabilan alakult, elsősorban a vasgyár nyújtotta stabil munkalehetőség révén. 1921-ben a lakosság 62,7 %-a volt evangélikus, 32,6 %-a pedig római katolikus vallású, 2011-re a lakosság 24,7 %-a felekezeten kívüli volt, az evangélikusok aránya 16,3 %-ra csökkent, 37 % pedig nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról.

Történelem

Nevét melegvízű forrásáról kapta. Valószínűleg a 12. században alakult ki. A község neve szláv eredetű és lakói a kezdetekkor is magyarok és szlávok együtt voltak. A magyarság már a 16. századra magába olvasztja a szlávokat, s a 17.-18. században elszórtan érkező szláv csoportok is beolvadnak a magyarságba. A magyarok azonban többségben voltak s arányuk később nőtt is. 1243-ban "Toplucha" alakban említik először, az Ákos nemzetség birtoka volt. Előnevét az Ákos nembeli Kun Miklósról kapta. Ezután a 16. század közepéig a Bebekek birtoka, akiknek 1427-ben 24 portájuk volt a településen. 1318-ban "Thoploca", 1320-ban "Topolcha", 1336-ban "Tapolcha" alakban szerepel az írott forrásokban. Evangélikus templomát 1609-ben említik először. A nagy pestisjárvány 1709-1710-ben 120 áldozatot követeltelt a községben, 1710-ben lakossága 10 colonusra csökkent. Már a 18. században vasolvasztók működtek itt. 1830-ban épült meg a Concordia társaság nagyolvasztója, melyben az 1890-es években 90-en dolgoztak, éves termelése 20 000 mázsa nyersvas volt. A gyárat 1932-ben szüntették meg. 1828-ban 54 házában 694 lakos élt. Lakói a helyi vasolvasztóban dolgoztak, szénégetéssel, fuvarozással foglalkoztak. A 20. század elejéig Csetnektaplóca, illetve Kuntaplóca néven is szerepelt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban határközséggé vált. A régi vasgyártó hagyományra alapozva 1945-ben új vasgyár létesült, mely alapvetően meghatározta a község jellegét. Alapiskolája, melyben ekkor már csak szlovák oktatás folyt, a 21. század elején szűnt meg. A vasgyárat 1999-ben privatizálták, ma is foglalkoznak itt vasöntéssel, acélkonstrukció gyártással és fémmegmunkálással.

Mai jelentősége

A községben vasgyár és szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Evangélikus temploma 1805-ben épült klasszicista stílusban, egy 19. századi kúria is található a községben. A régi vasgyár 18. század végi épülete ma ipari műemlék. A falu közepén melegvizű forrás található. Határában tárták fel a több mint 1 km hosszú Zúgó-barlangot, mely nem látogatható.