Komáromszemere

Semerovo
község
magyar lakosság 1910
13%
147
magyar lakosság 2011
2%
27
Népesség: 1 411
Terület: 23,41 km²
Tszf. magasság: 152 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94132
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Udvardi járás kisközség

Komáromszemere Érsekújvártól 20 km-re, Udvardtól 10 km-re keletre, Komáromtól 40 km-re északkeletre, a Garammenti-hátság nyugati oldalának nyugat felé az Alsó-Nyitramente síkvidékébe olvadó alacsony dombvidékén fekszik, a Baromlaki-patak völgyében. A község központja a Baromlaki-patak két partján (a történelmi faluközpont a jobb, a korábbi Nagypuszta és Szurovinatelep helyén a 20. század második felében létesült lakóövezet a bal parton), mintegy 150 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Szemerét és Koltát elválasztó Kezrik-hegy (225 m) nyugati lábánál. A Baromlaki-patakon (az egykori malom közelében) kis halastavat létesítettek, Komáromszemerén pedig artéziforrás és ásványvizes melegforrás egyaránt található. Koráíbbi külterületi lakott helyei közül ma már csak Vörösmajor (Červený majer) lakott, Szárszópuszta, Harasztpuszta (v. Pálpuszta), Szombathelyipuszta és Lapospuszta 1960-ra nyomtalanul eltűntek. Nyugatról Udvard, északnyugatról Kisbaromlak, északról Újlót, északkeletről Komáromcsehi, keletről Kolta, délről pedig Jászfalu községekkel határos. Északi határa Komárom és Bars vármegyék történelmi határát alkotja. A község területén áthalad a 75-ös országos főút Érsekújvárt Koltával (5 km) összekötő szakasza, melyet a központtal két 1,5 km-es bekötőút kapcsol össze; mellékutak kötik össze a szomszédos Komáromcsehivel (4 km) és Jászfaluval (4,5 km), Kisbaromlak felé azonban csak mezőgazdasági út teremt összeköttetést.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (23,41 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Komáromszemere a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első felében még vegyes lakosságú, mára csaknem teljesen szlovák nemzetiségűvé vált község (1991-ben a lakosság 3,6 %-a, 2011-ben 2,1 %-a volt magyar nemzetiségű). A 18. század első felében szlovákokkal újratelepített falu szlovák többségét a 20. század elejére is megőrizte, a magyar nemzetiségűek 1921-ben a lakosság egyharmadát alkották (érdekesség, hogy az utolsó monarchiabeli népszámláláshoz képest - 1910-ben 13 % - az első csehszlovák népszámlálás a magyarok arányának növekedését mutatta ki). Az 1920-as években romániai és kesztölci szlovák családokat telepítettek a községbe. Az 1938-as összeíráskor ugyan magyar többséget mutattak ki (63,9 %), de 1945 után a kettős identitás megszűnésével és az asszimilációval Komáromszemere csaknem színszlovák községgé vált. A lakosságszám 1880-tól 1970-ig több mint duplájára nőtt (896 főről 1856-ra), az ezt követő két évtizedben viszont meredeken zuhant (30,5 %-os csökkenés 1991-ig). 1991-2011 között újra növekedés (12,5 %) figyelhető meg (1290 főről 1452-re). A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben még 96,3 %-a, 2011-ben 73,5 %-a) római katolikus vallású.

Történelem

A mai Komáromszemere területe már az ókorban is lakott volt, a Váras-dombon kelta (később szláv) erődítmény maradványait tárták fel. Szemere nevét Anonymus leírása említeti először, a Huba vezértől származó Szemere-nemzetség birtokában volt, innen ered neve is. Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát 1210-ben említik először Eccl. S. Michaelis de villa Scemera alakban. 1270-ben Scemera, 1416-ban Zemele néven említik. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garas pápai tizedet fizetett. A falu sokat szenvedett a 16-17. századi, a törökökkel vívott harcokban, elöször 1552-ben pusztult el (ekkor alig 7 házat írtak itt össze). 1562-ben lakóit Huszár Gál protestáns vallásra térítette. A falu 1683-85-ben az érsekújvári harcok során teljesen elnéptelenedett. 1704-ben a Heister Hannibál vezette császári seregek győzelmet arattak a határában lezajlott csatában, 1707-ben Szluha Ferenc Nyitra vármegyei (Miava környéki) katolikus szlovákokkal telepítette újra. Anyakönyveit 1725-től vezették, első iskolája 1780-ban létesült. 1830-ban és 1866-ban kolerajárvány pusztított itt. A 20. század elején kapta a hivatalos Komáromszemere nevet. Ekkoriban selyemhernyó-tenyésztése is számottevő volt. A községet 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1924-ben Zsolna-környéki szlovák kolonisták telepedtek le itt. Az I. Csehszlovák Köztársaság idején kommunista vezetésű községben 1929-ben és 1936-ban nagy agrársztrájkok zajlottak. 1945. március 27-én érte el a front, majd visszakerült Csehszlovákiához. 1947-ben 14 romániai és 2 magyarországi szlovák család kapott földet a határában lévő Vörösmajoron kapott földet. A mezőgazdaság szövetkezetesítésével és az állami birtok létrehozásával a (nagyrészt 1850 után keletkezett) puszták többsége 1960-ra megszűnt.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult, elsősorban baromfitenyésztésre szakosodott állami gazdaságát 1990 után privatizálták, akárcsak 1944-ben létesített téglagyárát, mely az ezredfordulóra megszűnt. A temetőben található, Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma a 18. század közepén barokk stílusban épült középkori alapokon, majd 1812-ben klasszicista stílusban átalakították.