Koksóbaksa

Kokšov - Bakša
község
magyar lakosság 1910
23%
43
magyar lakosság 2021
0%
1
Népesség: 1 184
Terület: 3,57 km²
Tszf. magasság: 183 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04413
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Alsó-Hernád-völgy 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Kassai járás kisközség

Koksóbaksa a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, a Hernád jobb partján, 182 méteres (határa 177-184 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 13 km-re délkeletre, Kassamindszenttől pedig 3 km-re keletre. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben területének 75,1 %-a (268 ha) volt szántóföld, 9,5 %-a (34 ha) beépített terület, 5,6 %-a (20 ha) kert, 5,3 %-a (19 ha) pedig rét és legelő. Erdeje és külterületi lakott helye nincs. Közúton csak a Kassamindszentről ide vezető 3340-es úton közelíthető meg. Koksóbaksánál vezet át a Hernádon a Kelet-szlovákiai Vasmű (US Steel) széles vágányú ipari vasútja. Keletről Alsómislye, délről Hernádgecse, nyugatról Kassamindszent községekkel, északról Bárca, északkeletről pedig Abaszéplak kassai városrészekkel határos. Északkeleti határát a Hernád bal parti töltése alkotja, északi határának nagy része az ipari vasútvonallal párhuzamosan húzódik.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, ezután pedig a Kassa-vidéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1910-21-hez képest (3,76 km²) területe (2011-ben 3,57 km²) 5 százalékkal csökkent, amikor 1968-ban határának legészakabbi részét Kassához (Bárca városrész kataszteréhez) csatolták.

Népesség

2011-ben a községnek 1098 lakosa volt, melynek 97,5 %-a volt szlovák és 0,2 %-a (3 fő) magyar nemzetiségű. 1880-ban lakosságának 3,9 %-a (6 fő), 1910-ben már 22,6 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 1921-ben azonban már csak 1 fő magyar nemzetiségűnek. Az 1941-es, magyar fennhatóság alatt tartott népszámláláskor a lakosság 59,8 %-a vallotta magát szlovák, 40,2 %-a pedig magyar nemzetiségűnek, ez az adat nem tükrözte a valós nemzetiségi megoszlást. A 20. század elején Koksóbaksa még egyike volt a régió legkisebb községeinek, 1900-2011 között azonban népessége hatszorosára nőtt (183 főről 1098 főre). 1910-1941 között népessége megduplázódott (190 főről 425 főre nőtt), az 1970-es években pedig tíz év alatt csaknem egynegyedével (793 főről 984 főre) ugrott meg a lakosság száma. Az 1980-2011 közötti időszakban a növekedés üteme lelassult, de 2011-2017 között a Kassa-környéki községek arculatát egyre inkább átalakító szuburbanizáció Koksóbaksát is elérte: hat év alatt több, mint egytizedével (1098 főről 1217 főre) nőtt a lakosság száma. A község lakosságának túlnyomó többsége (1921-ben 92,0 %, 2011-ben 89,3 %) római katolikus vallású, a görög katolikusok aránya 1921-ben 4,9 %, 2011-ben 2,4 % volt. Koksóbaksa népsűrűsége 2011-ben 308 fő/km², a járási átlag négyszerese volt.

Történelem

A települést 1262-ban Baxa, 1302-ban Boxa alakban említik először az írásos források. Neve a magyar Baksa személynévből származik, a megkülönböztető szerepű Koksó- előtag (mely 1773-ban bukkan fel először) a közeli Koksómindszentre utal, mely az apró Hernád-menti település anyaegyháza volt évszázadokon keresztül. 1324-ben már egy malom is működött Baksán. 1382-ben két faluként (Baksa és Felsőbaksa) szerepelt. 1427-ben 15 portája adózott. 1630-ban Hárombaksa néven szerepelt. 1739-42-ben teljes lakossága az utolsó magyarországi pestisjárvány áldozatául esett. Az eredetileg magyarok lakta települést a 18. században részben római katolikus szlovákokkal telepítették újjá, de 1773-ban még magyar falunak írták le. A 18. század végén határának nagy részét még rétek és legelők foglalták el, ekkoriban részben helyi kisnemesek, részben pedig a Dessewffy család a birtokosai. 1772-ben 11 portája adózott. 1828-ban 47 háza és 344 lakosa volt. Az 1851-ben még 323 lakosú község 1880-ig (főként a kivándorlás következtében) népességének mintegy felét elveszítette. A 19. század közepén számottevő zsidó lakossága is volt a falunak: 1851-ben 40 (12,4 %), 1880-ban pedig 12 (7,8 %) volt az izraelita vallásúak száma. 1880-ban 152, 1890-ben 136, 1900-ban 183, 1910-ben pedig 190 lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 263, 1930-ban 354 lakosa volt. 1938-ban 68 háza és 422 lakosa, 1941-ben 425 lakosa volt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig az első bécsi döntés értelmében ismét magyar fennhatóság alá került. A község templomát 1953-ban szentelték fel. Mezőgazdasági szövetkezetét 1958-ban alapították. A kassai vasmű számára ukrajnai vasércet szállító, széles vágányú ipari vasútvonal megépítése az 1960-as években alapvetően megváltoztatta a község jellegét. 1970-ben 793, 1980-ban 984, 1991-ben 1032, 2001-ben 1057, 2011-ben pedig 1098 lakosa volt. A község címerét és zászlaját (előbbinek alapját az 1739-es községpecsét rajza alkotja) 1998-ban fogadták el.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Szűz Mária szeplőtelen szívének tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1938-52-ben épült neoromán-neogótikus stílusban.