Köbölkút

Gbelce
község
magyar lakosság 1910
100%
2 018
magyar lakosság 2011
68%
1 513
Népesség: 2 203
Terület: 26,61 km²
Tszf. magasság: 133 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 94342
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Esztergom vármegye Párkányi járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Párizs-patak mentén, a Garammenti-hátság déli részét alkotó Bélai-dombok és Bátorkeszi-hát között, a Somlyó-domb lábánál fekszik, Komáromtól 37 km-re északkeletre, Párkánytól 17 km-re északnyugatra, Érsekújvártól 33 km-re délkeletre, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mellett (megállóhely). Itt keresztezi egymást a Dunamocsot (15 km) Nagysallóval (30 km) összekötő 588-as, valamint a Bajcsot (25 km) Párkánnyal összekötő 509-es út. Délnyugatról Bátorkeszi, nyugatról Kisújfalu, északról Szőgyén, északkeletről Sárkányfalva, délkeletről Muzsla, délről pedig Búcs községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (26,61 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

1921-ben 2021, 1921-ben 2129, 1939-ben pedig 2420, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1928-ban határába cseh legionistákat telepítettek. 1991-2011 között népessége 6,6 %-al csökkent (2374-ről 2218 főre), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 18,2 %-ról 26,2 %-ra nőtt, 2011-ben a lakosság 68,2 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Lakosságának többsége (78,3 %) római katolikus vallású. A község két településrészre oszlik: 2011-ben Köbölkút faluban élt a lakosság 83,6 %-a (1855 fő), Újtelepen (Nová Osada) pedig 16,4 %-a (363 fő).

Történelem

Egy Szent István kori oklevél már említ egy települést a mai Köbölkút helyén, mely egy köves kút szomszédságában feküdt. A helység fontos kereskedelmi útvonalon feküdt a középkorban is. A falu első fennmaradt írásos említése "Petrus, Comes de villa Cubulcut" formában 1233-ból származik.1245-ben az esztergomi káptalan bizonyságlevelében szerepel Petrus de Cubulcut. 1299-ben III. András parancsa szerint, András comes fia Joanka mester azt panaszolta, hogy Kubulkuth nevű falujából Kurth-i Péter és társai 32 ökröt vittek el. Ugyanezen évben pereskedett még Joanka mester és ebben említik Kubulkuth nevű falujának esetleges elpusztítását is. 1319-ben Kubulkuth-i Gwla fia László comes választott bíraként szerepel egy birtokperben. Az irat II. Ulászló 1494-es átiratában maradt csak fenn. Ugyancsak 1319-ben tiltják Kubulkuth-i Tooth Péter fia Tamást a Lyzko föld melletti rész megvételétől. Ugyanezen évben egy, a Nógrád vármegyében lévő herenchen-i birtok és a Szt. Mihály tiszteletére épült templom felét Kwbulkwth-i Péter fia Tamás magisternek és rokonának adják. Ezen irat csak egy 1429-es átiratban maradt fenn. 1325-ben néhai Kebelkwth-i Jula comes fiai, László és István fogott bírákként szerepelnek. 1328-ban Jula fia László comes és testvére István, Kubulkuth-i nemesek képviselnek Scenthamaskyurth birtok ügyében. 1333-ban Jula fia István szerint Magyar Pál mester jobbágyai Scuenfolu népét az ő kubulkuthi birtokán lévő házába vitték, apját és testvérét megsebesítették és egyéb károkat okoztak. 1332-1337 között összeírt pápai tizedjegyzékben Matias de Gbulcut 6 garassal szerepel. 1346-ban "Kebelkut" néven említik a korabeli források. A 14. században a Köbölkúti család birtoka, később több nemesi családé volt. Itt a zobori bencés apátság is eljárt hivatalos ügyben. 1520-ban Kewbewlkwth alakban említik. 1570-ben 40 házban 82 férfiembert jegyeztek fel a török adószedők. 1593-ban feldúlta a török. A 17. század elején a Keglevich család, 1635-től a Pálffyak a birtokosai. 1663-ban a törökök Érsekújvár ellen készültek, a várkapitány megpróbált Köbölkútnál rajtuk ütni, de a törökök kivédték a támadást és a keresztény katonák nagy része elesett. 1664-ben 55 háztartásban 69 fejadófizetőt írtak össze a török adóösszeírásban. A század végén elnéptelenedett. 1715-ben szőlőskertje és 23 adózó háztartása volt. 1787-ben 90 házában 629 lakos élt. 1828-ban 99 háza volt 777 lakossal. Lakói földművesek, kézművesek, kereskedők voltak. A 18. században nagy halastó volt a községben. Az 1820-as években lecsapolták a mocsarakat. A 20. század elején téglagyár működött a faluban. A község fejlődésére nagy hatással volt a vasútvonal kiépülése 1850-ben. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1928-ban határában felosztott nagybirtokokra cseh legionistákat telepítettek. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. A faluban volt központja a Hanza Szövetkezetnek. 1945 első hónapjaiban a front áthaladásakor súlyos károkat szenvedett a község. 1946. november 19-én Köbölkútról deportáltak először magyarokat csehországi kényszermunkára, de a kitelepítések nem érintették a községet. Tervszerű néprajzi kutatások már az 1970-es évektől megindultak a faluban. A földművelésben az ugart is évente többször beszántották. Lakói 1993-ban kérvényezték a település eredeti magyar hivatalos nevének visszaállítását, ezt azonban a hatóságok elutasították.

Mai jelentősége

A szőlőtermesztéséről híres, mezőgazdasági jellegű községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda egyaránt működik. Boromei Szent Károlynak szentelt római katolikus temploma 1747-ben épült barokk stílusban, a 19. század elején klasszicista külsőt kapott. A Párizs-patak menti, vízimadarakban gazdag mocsárvilágát 1966-ban 140,5 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították (Párizsi-mocsarak).

Település eseményei