Kisvisnyó

Višňové
község
magyar lakosság 1910
96%
139
magyar lakosság 2011
50%
30
Népesség: 62
Terület: 8,27 km²
Tszf. magasság: 252 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98263
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence - Északnyugati-Kárpátok, Gömör Szepesi-érchegység, Ratkói-hegység 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Tornaljai járás kisközség

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Turóc-patak nyugati ágának (Rátkai Turóc) völgyében, a Turóc bal partjának közelében, a Ratkói-hegység déli vonulatának (Nagyerdő) déli lábánál fekszik, Gömörfalvától 9,5 km-re, Tornaljától 18 km-re északnyugatra, Felsőfalu közvetlen keleti szomszédságában. Egyike az úgynevezett „agyagövezet“ községeinek. A Gömörfalvát Újvásárral (7,5 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Határának mintegy háromnegyedét erdő borítja. Délnyugatról Felsőfalu, nyugatról Újvásár (Kisborosznok katasztere), északról Kövi, északkeletről Deresk, keletről pedig Szkáros községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás), ebben az időszakban határközséggé vált, nyugati határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (8,27 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Kisvisnyó a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, egyike Gömör legkisebb falvainak, elöregedő lakossággal, népsűrűsége is rendkívül alacsony (7 fő/km²). A 18. században még túlnyomórészt szlovák lakossága a 19. század második felére magyarrá vált. 1880-1921 között népessége csaknem felére csökkent (212 főről 110-re). 1921-ben 110, 1930-ban 132, 1941-ben pedig 121, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának csaknem egyötödét kitelepítették (18 fő), de magyar többségét napjainkig megőrizte. 1980-1991 között lakosságszáma egy évtized alatt csaknem felére zuhant (120 főről 68-ra). 2001-ben alig 55 lakosa volt, 2011-re ez a szám 60-ra nőtt. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 79,4 %-ról 50 %-ra esett vissza, a szlovákoké pedig 20,6 %-ról 33,3 %-ra nőtt. 2011-ben a lakosság 8,3 %-a volt nemzetiségű, ugyancsak 8,3 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. Az eredetileg református többségű faluban (1921-ben 62,9 %) 2011-ben már a lakosság kétharmada római katolikus vallású volt, a reformátusok aránya 20 %-ra csökkent.

Történelem

A 13. század végén jött létre a Turóc völgyét akkoriban borító vadmeggyfás erdőségben, a Hanva-nemzetség földjén irtásfaluként. Eredeti lakosságát szlávok alkották, a 14. századtól vegyes lakosságú. 1296-ban "Wysnow" néven említik először. 1328-ban "Wysnyo", 1487-ben "Wysnye" alakban említik. 1394-ben a Szkárosi család birtoka, a 16. századtól több nemesi családé volt. A 16. század második felében lakossága (mely egyházilag Szkároshoz tartozott) a völgy többi falujával együtt református hitre tért. Félreeső fekvése miatt a 16.-17. században elkerülte a háborús pusztítás (a környező falvak körül egyedüliként), a délebbi falvakból menekültek is letelepedtek itt. Az 1709-1710-es pestisjárvány csaknem teljesen kipusztította lakosait (80 áldozat). 1710-ben csak 10 lakosa volt. A 18. században csaknem kizárólag református vallású szlovákok lakták, akik magyarul is beszéltek. 1828-ban 31 házában 254 lakosa élt. 1837-ben 267 lakosa volt. A 19. század források már vegyes (szlovák-magyar) lakosságú faluként említik, a század végére lakói magyarrá váltak. Lakói állattartással és fuvarozással foglalkoztak. 1906-ban a Kisvisnyó hivatalos nevet kapta. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban határközséggé vált.

Mai jelentősége

Református temploma 1834-ben épült klasszicista stílusban.