Kisszalánc

Kisszalánc a Zempléni-hegység (Szalánci-hegység) középső részén található, a kis nagyszalánci medencében, a Gálszécsi-hegyalja nyugati részén, a Bagota-hegycsoport (Bogota) délnyugati és a Milic-hegycsoporthoz tartozó Várhegy (Hradisko) keleti lábánál, 298 méteres (határa 230-377 méteres) tengerszint feletti magasságban, Kassától 23 km-re keletre, Nagyszalánctól 4 km-re északra, Hernádzsadánytól 18 km-re északkeletre, Tőketerebestől pedig 29 km-re nyugatra. Az egyetlen, mintegy 1 km hosszú utcából álló falu egy nyugat felé (a Csepegő-patakhoz) lejtő domboldalon húzódik. Keletről a 389 méter magas Varga-hegy, északról pedig az Aszta-hegy magasodik Kisszalánc fölé. Külterületi lakott helye nincs. A község határában ered a Ronyva-patak (Roňava). 2010-ben területének 41,2 %-át rét és legelő (136 ha), 35,8 %-át szántóföld (118 ha), 7,6 %-át erdő (25 ha) és 6,7 %-át beépített terület (22 ha) foglalta el. Kisszaláncot a 3372-es út köti össze Nagyszalánccal, melynek folytatása, egy jelöletlen, de burkolt mellékút északnyugat felé Regetepusztán (2 km) keresztül Regeteruszkával (5,5 km) teremt összeköttetést. Délről és nyugatról Nagyszalánc, északnyugatról Regeteruszka, északról és keletről pedig Szaláncújváros községekkel határos. Nyugati határát a Csepegő-patak (Slančík) képezi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, 1960-1968 között a Tőketerebesi, majd 1968-tól a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). 1989-1990 között Nagyszalánchoz tartozott. Területe az elmúlt száz évben csak kis mértékben változott (1910-21: 3,22 km², 2011: 3,30 km²).

Kisszalánc népessége 2011-ben 216 fő volt, melynek 94,4 %-a volt szlovák és 0,5 %-a (1 fő) magyar nemzetiségű (1,4 %-a – 3 fő – magyar anyanyelvű). A korábban református magyar lakosságú községbe a 18. században telepedtek le először római katolikus szlovákok és görög katolikus ruszinok. A 19. század végén és a 20. század elején vegyes magyar-szlovák lakosságú község magyar lakói a 20. század közepére teljesen asszimilálódtak, ma egynemzetiségűnek tekinthető. A magyar anyanyelvűek aránya 1880-1910 között 42,9 %-ról 68,8 %-ra nőtt, a csehszlovák hatalomátvétel után 1921-ben még a lakosság több, mint egyharmada (36,1 %), 1930-ban már csak egytizede (10,0 %) vallotta magyarnak magát. A kettős identitás megszűnése és az asszimiláció 1945 után egynemzetiségűvé tette a falut. 2011-ben a lakosság 61,1 %-a volt római katolikus (1921-ben még csak 41,3 %), 10,6 %-a református (1921-ben még 35,7 %), 7,9 %-a görög katolikus (1921-ben 18,3 %) vallású. Helyi különlegesség a jehovisták magas aránya (10,6 %). A holokausztig izraelita vallású közösség is élt a községben (1851-ben 27, 1921-ben 11, 1940-ben 7 fő). 1921-1940 között Kisszalánc népessége több, mint másfélszeresére nőtt (230 főről 363 főre), 1970-től kezdve azonban folyamatos népességfogyás figyelhető meg (1970-2017 között lakosságának 38 százalékát elveszítette, a lakosság száma 326 főről 202 főre esett vissza). A község népsűrűsége (2011-ben 61,2 fő/km²) a járási átlag négyötödét teszi ki.

Kisszalánc első írásos említését 1270-ben „Terra Zelench”, illetve „Zalanch” alakban találjuk. 1316-ban Egyházasszalánc („Eghazas Zalauch”) néven bukkan fel, mai nevén egy 1480-ból származó okiratban tűnik fel először („Kyszalanch”). 1330-ig Drugeth Vilmos birtoka volt, később a Losonczi család tulajdonába került. A 16. században lakói kálvinista hitre tértek. A 17. századtól kezdve a Forgách család birtoka volt. A 18. század elejére elnéptelenedett, 1715-ben puszta helyként írták össze, 1720-ban 2 lakott portája volt. A 18. században részben római katolikus szlovákokkal telepítették újra. 1773-ból ismert első szlovák névváltozata (Malý Salanc). 1828-ban 37 háza és 285 lakosa volt. A község pecsétje 1840-ből ismert. 1890-ben 41 ház volt a faluban. 1880-ban 191, 1890-ben 255, 1900-ban 283, 1910-ben pedig 234 lakosa volt. A vegyes magyar-szlovák lakosságú faluban 1880-ban és 1890-ben még a szlovák anyanyelvűek alkották a többséget, 1900-ra azonban a magyar anyanyelvűek kerültek többségbe (55,5 %). 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 230, 1930-ban pedig 289 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Regeteruszka és Kisszalánc között vonta meg, előbbit Magyarországhoz csatolva, ezzel Kisszalánc 1945-ig határközséggé vált. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 54 háza és 363 lakosa volt. 1943-ban zsidó lakosait (1940-ben 7 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1944. decemberében a község frontvonalba került, lakóinak egy részét kitelepítették. A szovjet hadsereg 1945. január 18-án foglalta el hosszas harcok után. Mezőgazdasági szövetkezetét 1958-ban alapították. 1970-ben 326, 1980-ban 269, 1991-ben pedig 241 lakosa volt. 1989-ben közigazgatásilag Nagyszalánchoz csatolták, de már a következő évben újra önálló községgé alakult. A község címerét és zászlaját 2000-ben fogadták el. 2001-ben 223, 2011-ben 216, 2017-ben pedig 202 lakosa volt.

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg református imaházként épült a 16. században, mai alakját 1820-ban nyerte el. Egy százéves védett tölgyfa („dub pri kríže”) és a népi építészet néhány fennmaradt emléke is látható a faluban. A községi hivatalnak is otthont adó régi tűzoltószertár mellett fakad Kisszalánc forrása.