Kissáró

Malé Šarovce
magyar lakosság 1910
100%
572
magyar lakosság 1921
179%
560
Tszf. magasság: 147 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93552
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partjának közelében, a 76-os főút mentén fekszik. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Nagysáróval.

Közigazgatás

1943-ig önálló község, azóta Sáró három településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-tól a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd a magyar közigazgatásban Barssáró néven egyesítették Nagysáróval. Területe (7,07 km²) a község területének 27,9 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 572, 1921-ben 588, 1939-ben 494, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 86,6 %) lakosa volt. 2011-ben 654 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 39,5 %-a.

Történelem

Kissárót közvetve 1255-ben, közvetlenül 1272-ben említik először. Az esztergomi érsekség birtoka volt. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben malma és 33 háza volt. 1720-ban 19 volt az adózók száma. 1828-ban 55 házában 364 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1856-ban, 1882-ben és 1898-ban tűzvész sújtotta. A 19. század végére teljesen egybeépült Nagysáróval. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Kissárót és Nagysárót egyesítették Barssáró néven.

Mai jelentősége

Sáró (magyar és szlovák) alapiskolája Kissáró területén fekszik. Református temploma 1770-ben épült klasszicista stílusban.