Kisperlász

Kisperlász a Perlászi-patak (Prihradziansky potok) partján, 270 méteres tengerszint feletti magasságban, a Jolsvai-karszthoz tartozó Skalka (466 m) déli és a Licei-dombsághoz tartozó Kocsma-hegy (Malkiná, 379 m) északi lábánál fekszik, Jolsvától 9 km-re délre, Nagyrőcétől 21 km-re délkeletre. Kis kiterjedésű határa 235-466 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, 2010-ben területének 38,2 %-át (174 ha) szántó, 37,8 %-át (172 ha) erdő, 17,8 %-át (81 ha) pedig rét és legelő foglalta el. A 2836-os út köti össze a szomszédos Süvetével (3 km) és Kövivel (4,5 km). Délről Deresk, nyugatról Kövi, északról Jolsva és Jolsvatapolca, keletről pedig Süvete katasztere határolja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Nagyrőcei, annak megszüntetése után (1996-ig) pedig a Rozsnyói járáshoz. 1938. novemberétől 1945. januárjáig visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe az elmúlt évszázadban nem változott (1910-ben és 2011-ben egyaránt 4,55 km²).

Kisperlász a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvű, túlnyomórészt szlovák lakosságú aprófalu. 2011-ben 87 lakosa volt, melynek 92 százaléka szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Kisperlász a járás második legkisebb népességű települése. 1910-ben lakosságának 5,2 %-a, 1921-ben 6,5 %-a, 1991-ben 4,1 %-a (4 fő) vallotta magát magyarnak, 2001-ben azonban már senki sem. 1938-1991 között népességének felét elveszítette, az elöregedő népességű községnek 1991-ben 98, 2011-ben 87, 2017-ben már csak 81 lakosa volt. 1921-ben lakosságának négyötöde, 2011-ben 43,7 %-a volt evangélikus vallású, a római katolikusok aránya ugyanakkor 17,4 %-ról 13,8 %-ra csökkent. 2011-ben a felekezeten kívüliek a lakosság csaknem egyharmadát (31,0 %) alkották. A község népsűrűsége alacsony, a járási átlag alig egyharmada (2011-ben 19,1 fő/km²).

Kisperlász a 13. század közepén, a Zách nemzetség birtokain, egy irtott majorság (predium) körül keletkezett. Neve szláv eredetű, a perlaz v. prielaz (a kerítésen való átjárást megkönnyítő deszka) szóból keletkezett. 1262-ben szerepel először oklevélben Prelaz néven, később Perlaz (1435), Perlak (1558), illetve Perlasz (1573) alakban említik a források. Lakossága a középkortól kezdve szlávokból állt, akik a határ kis hozama miatt állandóan eljártak délebbre aratni és csépelni, állattenyésztéssel, méhészettel és fazekassággal foglalkoztak, illetve a környező jolsvavölgyi és kövi hámorokba fuvaroztak. A 16. századtól a falu a murányi vár birtoka volt. 1558 körül lakossága evangélikus hitre tért, a 18. század elejéig Süvete leányegyháza volt. 1573-ban fordul elő először Pryhrade néven, a 18. századtól pedig mai szlovák alakjában (Prihradzany). A század végén a török pusztítás miatt lakossága megfogyatkozott, 1580-ban hat jobbágyát írták össze, 1598-ban házainak száma 12 volt. Népességének nagy része elvándorolt az Alföldre, helyükre a murányvölgyi és garamvölgyi vlach falvakból érkeztek új beköltözők. 1682-ben a törökök, majd a zsoldoscsapatok átvonulása során teljesen elpusztult. 1709-1710-ben a pestisjárvány 40 áldozatot szedett Perlászon. A 18. században a Koháry, a 19. században a Coburg) család volt a falu birtokosa. 1733-1766 között a Koháryak rekatolizációs kísérletei eredménytelenek maradtak. 1773-ban 26 jobbágy és 3 zsellércsalád élt a faluban. Ugyanebből az évből ismert a község pecsétje is, mely a 2007-ben elfogadott címer alapját is képezi. A fazekasságon kívül jellemző foglalkozás volt itt ekkoriban a pipakészítés is. 1828-ban 37 háza és 251 lakosa volt. 1880-ban 185, 1910-ben 213, 1921-ben 201 lakosa volt. 1906-ban kapta a hivatalos Kisperlász nevet a korábban használt Perlász helyett. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberében az első bécsi döntés Magyarországhoz csatolta (1945)-ig. 1938-1945 között határközség volt, a szomszédos Kövi 1939. márciusától a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1938-ban 53 háza és 200 lakosa volt. 1970-ben 137-en, 1980-ban 117-en, 1991-ben már csak 98-an lakták a községet.

Az elnéptelenedő aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Evangélikus temploma klasszicista stílusban épült 1798-ban. A temetőben található, Szent Annának szentelt római katolikus körkápolna (rotunda) román stílusú, 13. századi eredetű, festett kazettás mennyezetén az 1758-as évszám olvasható, egyben búcsújáróhely. A községben a népi építészet több emléke is fennmaradt a 19. századból.