Kisóvár

Starý Hrádok
község
magyar lakosság 1910
97%
302
magyar lakosság 2021
15%
31
Népesség: 187
Terület: 6,57 km²
Tszf. magasság: 148 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93556
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Bars vármegye Lévai járás kisközség

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Kompa-patak mentén, sík vidéken fekszik, Lévától 10 km-re délre, Garamszentgyörgytől 3 km-re északkeletre. Az 1543-as, Lévát Garamszentgyörggyel összekötő mellékút halad át a községen, az 1544-es mellékút pedig Vámosladány felé teremt összeköttetést (2,5 km). Nyugatról Zsemlér és Nagyod, északnyugatról Léva, északkeletről és keletről Vámosladány, délről pedig Garamszentgyörgy községekkel határos. Nyugati határát a Kompa-patak, északkeleti határának egy részét az 1543-as út vonala alkotja. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (6,57 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 311, 1921-ben 277, 1939-ben pedig 248, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 85,6 %) református vallású lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere rendkívül súlyosan érintette a falut, lakosságának 56,7 %-át kitelepítették Magyarországra. Ezzel alapvetően megváltozott a falu etnikai jellege, a magyarok 1961-re már csak a lakosság egynegyedét alkották, 1991-2011 között arányuk 21,2 %-ról 17,7 %-ra csökkent. 2011-ben a lakosság több mint kétharmada (67,2 %) volt szlovák nemzetiségű, viszonylag magas volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (11,5 %). A roma nemzetiségűek aránya 3,1 % volt, a roma etnikumhoz ugyanakkor a lakosság 11,3 %-a tartozott. A lakosság többsége római katolikus vallású volt (41,7 %), az 1945 után betelepített evangélikusok aránya 23,4 % volt, az egykor többséget alkotó reformátusok aránya 6,3 %-ra csökkent.

Történelem

Régóta lakott település, okiratokban először 1239-ben Oluar néven említik, majd 1292-ben Olwar alakban. Előbb az esztergomi érsekség, majd a 1388-tól lévai királyi váruradalom faluja volt. 1534-ben 2 portája adózott. 1601-ben 19 háza volt. 1720-ban 7 adózója volt. 1828-ban 30 házában 184 lakos élt. A 18. századtól az Eszterházy család lett a birtokosa, akik állatnemesítő telepet létesítettek a községben. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, míg 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt. A háború utáni lakosságcsere során magyar lakosságának több mint felét áttelepítették Magyarországra.

Mai jelentősége

A községben sem iskola, sem óvoda nem működik. Református temploma 1820-ban épült, fennmaradt néhány hagyományos, a népi építészet jegyeit követő lakóház.