Kishind

Malé Chyndice
község
magyar lakosság 1910
19%
75
magyar lakosság 2021
0%
1
Népesség: 387
Terület: 7,89 km²
Tszf. magasság: 188 m
Körzethívószám: +421 (0) 37
Irányítószám: 95154
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Zoboralja 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nyitra vármegye Nyitrai járás kisközség

Kishind a Zoboralja kistáj (Zsitvamenti-hátság) délkeleti részén fekszik, 180 méteres tengerszint feletti magasságban, Verebélytől 9 km-re északnyugatra, Nyitrától 22 km-re délkeletre, Aranyosmaróttól 18 km-re délnyugatra. Csaknem egybeépült a tőle 1,5 km-re délre fekvő Nagyhinddel. Határa 150-225 méteres magasságban fekvő dombvidék, túlnyomó része szántóföld; legalacsonyabb része keleten a Dervence (Drevenica) völgye, legmagasabb pedig a falutól északra, Bélád határánál emelkedő Pipis-domb. Területén lignitkészleteket tártak fel, de kitermelésükre soha nem került sor. Külterületi lakott helye nincs. Nyugatról Család, délnyugatról Kalász, délről Nagyhind, délkeletről Zsitvaújfalu, keletről Szelepcsény, északról pedig Bélád (Bélád, Nagyherestény és Kisherestény katasztere) községekkel határos. Délkeleti és keleti határa 1920-ig Nyitra és Bars vármegyék határát alkotta, déli és délnyugati határa viszont 1938-45 között volt államhatár Szlovákia és Magyarország között. A falu az 1648-as úton közelíthető meg Kalász (5 km) felől Nagyhinden keresztül, illetve a Zsitvaújfalu-Bélád közötti 1673-as útról egy 2,5 km-es bekötőúton.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Verebélyi járáshoz tartozott, majd a járás megszüntetése után a Nyitrai járáshoz csatolták. 1939-45 között a Szlovák Állam (Nyitra megye, Aranyosmaróti járás) határközsége volt (déli szomszédját, Nagyhindet visszacsatolták Magyarországhoz). 1976-ban Kishindet és Nagyhindet egyesítették Hind (Chyndice) néven, önállóságát 1992-ben nyerte vissza. Területe (7,89 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Kishind a zoboraljai magyar nyelvsziget keleti pereméhez csatlakozó, túlnyomórészt (2011-ben a lakosság 97,6 %-a) szlovák nemzetiségű község. A 20. század elején még a lakosság mintegy egyötödét alkotó magyar kisebbségi lakosság (1910-ben a lakosság 19,1 %-a, 1921-ben 13,5 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek) a század második felére teljesen asszimilálódott. Ebben az időszakban a lakosságszám is rohamosan csökkent, Kishind 1941-2001 között népességének csaknem egyharmadát elveszítette (542 főről 383-ra csökkent), 2001-2011 között stagnálás figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 87,4 %, 1921-ben 94,6 %) római katolikus vallású, 1921-ben még számottevő (5,0 %) izraelita vallású közösség is élt a faluban.

Történelem

A 13. században királyi halászok települése volt, 1264-ben „Hind”, majd 1287-ben „Hymud” alakban említik írásos források. A 14. századtól Gímes várának tartozéka lett. 1411-ben már különálló településként, „Kyshind” néven szerepelt. 1545-ben az akkor Kishindi Hieromin tulajdonában lévő faluban halastó is volt, 1570-ben 8 háza és 22 adófizetője volt. Az 1584-es török támadás során elnéptelenedett. 1648-ban említik szőlőhegyét Dutka néven (az 1892-es kataszteri felmérésnél Dudok formában). 1664-ben a török adóösszeírók 23 háztartást és 30 adófizetőt számoltak össze Kishinden. A falu kuriális község volt, 1751-ben 45 adózó és 19 kiváltságos család élt itt. Nagyobb birtokosai a 18.-19. században a Bujník, Dezsericky és Sándor családok voltak. 1828-ban 70 háza és 491 lakosa volt. A 19. század közepén már népes zsidó közösség is élt a községben (1851-ben 80, 1881-ben 32 fő). 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1929-ben és 1940-ben agrársztrájkok színhelye volt. 1939-45 között a szlovák fasiszta bábállam része lett (ekkor 11 zsidó lakosát koncentrációs táborba hurcolták), az új államhatár Szlovákia és Magyarország között a falu déli határánál húzódott. 1976-ban Nagyhinddel egyesítették Hind (Chyndice) néven, majd 1992-ben újra önállósult.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, elöregedő népességű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szent István királynak szentelt római katolikus temploma eredetileg kápolnaként a 18. század végén barokk-klasszicista stílusban épült, mai alakját 1994-es bővítésekor és átalakításakor kapta.