Kisgömöri

Gemerček
község
magyar lakosság 1910
99%
222
magyar lakosság 2011
84%
86
Népesség: 101
Terület: 11,67 km²
Tszf. magasság: 246 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98031
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rimaszécsi járás kisközség

A község a Gömöri-medence nyugati részén, az Osgyáni-dombság keleti lábánál fekszik, dombos vidéken, Rimaszombattól 19 km-re (földúton 10 km-re) délre, határának több mint felét erdő borítja. Zsákfalu, egyetlen Várgedéről idevezető 2 km-es mellékúton közelíthető meg. Északról Rimaszombat (Mezőtelkes, Dúsa és Rimaszombat katasztere), keletről Jánosi, délről Várgede, délkeletről pedig rövid szakaszon Gortvakisfalud községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-38-hoz képest (11,39 km²) csak kismértékben változott (11,67 km²).

Népesség

1910-ben 225, 1921-ben 211, 1938-ban pedig 208, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A hátrányos közlekedési helyzetű, elöregedő lakosságú település népessége a 20. század során folyamatosan csökkent, az 1910-2011 közötti száz évben népessége kevesebb mint felére csökkent. 1938-1991 között népességszáma harmadával csökkent, 1991-2011 között tovább folytatódott a lakosságszám csökkenése (139 főről 102-re csökkent). Magyar lakosainak egy részét 1945 után áttelepítették Magyarországra, és magyarországi szlovákokat telepítettek ide. A lakosság túlnyomó többsége (84,3 %) továbbra is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 12,2 %-ról 15,7 %-ra nőtt. A lakosság csaknem kizárólag római katolikus vallású (97,1 %). Kisgömöri egyike Szlovákia legritkábban lakott községeinek (népsűrűsége 9 fő/km²).

Történelem

A település a 13. század elején jött létre, az akkori Gömör és Kishont határán feküdt, neve is innen ered. Első írásos említése 1268-ból származik. A Rátold család birtoka volt a falu, majd később több család is osztozik rajta. Középkori és alapító lakossága is magyar volt. A falut a török 1554-ban elpusztította, ekkor népességének nagy része elmenekült és még 1618-ban is pusztaként említik. A 17. század közepén újratelepülő falut 1683-ban az átvonuló lengyel-litván hadak égetik fel. Ettől kezdve egészen az 1750-es évekig szegény zsellérek lakta falu, kiknek csak kevés marhája volt és kevés földet műveltek. 1773-ban 11 jobbágy és 5 zsellércsalád lakta, akiknek egy része új betelepülő, de valamennyien magyarok. 1766-ban említik iskoláját először, temploma ekkor nincs. 1828-ban 29 házában 255 lakos élt, akik mezőgazdasággal és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. 1883-ban épült katolikus temploma, 1888-ban az iskola épülete. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi (korábban Rimaszécsi) járásához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Mezőgazdasági szövetkezete 1957-ben alakult, 1959-ben vezették be a villanyt a községbe. 1972-ben magyar alapiskoláját megszüntették.

Mai jelentősége

Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus templomát és kápolnáját 1883-ban építették klasszicista stílusban.