Királyrév

Kráľov Brod
község
magyar lakosság 1910
100%
785
magyar lakosság 2011
79%
919
Népesség: 1 106
Terület: 23,67 km²
Tszf. magasság: 112 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92541
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Vízköz - Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Galántai járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld déli részén, a Feketevíz bal partján, a Szeli-Dudvág torkolata után fekszik, az Alsó-Vágmente és a Vízköz kistájak határán, Galántától 17 km-re délre, Dunaszerdahelytől 23 km-re északkeletre, Nagymegyertől 26 km-re északra. A Galántát Nagymegyerrel összekötő 561-es főút keresztülhalad a községen, mellékút köti össze Tallóssal (12 km), Zsigárddal (4,5 km) és Alsóhatárral (8 km). Nyugatról Tallós, délről Nádszeg és Alsóhatár, délkeletről Vágfarkasd, keletről Zsigárd, északkeletről Pered, északnyugatról pedig Alsószeli községekkel határos. Északnyugati határát és déli határának egy részét a Feketevíz alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. A 18. század végéig Pered községhez tartozott, majd kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Galántai járásához. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). 1957-ben területét több mint háromszorosára növelték (6,88 km²-ről 23,67 km²). Érsekmajort és környékét Zsigárdtól (7,26 km²), a Feketevíz jobb partját Nádszegtől (2,65 km²), Úrföldet pedig Tallóstól (6,62 km²) csatolták át. 1970-1990 között Alsóhatár is Királyrévhez tartozott.

Népesség

1910-ben 785, 1921-ben 858, 1939-ben pedig 1004, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcsere során magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. A húszas években alapított Úrföld kolónia Királyrévhez csatolásával tovább nőtt a szlovák nemzetiségűek aránya. 1991-2011 k˜özött lakossága 3 %-al csökkent (1191-ről 1156 főre), a szlovákok aránya 12,3 %-ról 18,8 %-ra emelkedett, a lakosság túlnyomó többsége azonban továbbra is magyar nemzetiségű. A lakosság túlnyomó többsége (77,2 %) római katolikus vallású. 2011-ben a lakosság 89 %-a élt a belterületen, 11 %-a a két külterületi lakott helyen (Úrföld 140 fő, Érsekmajor 25 fő).

Történelem

Eredetileg Szent Mihály volt a település neve, de ezt a Mátyás király halála után a trónért küzdő Jagelló Ulászló cseh király és Habsburg Miksa német-római császár harcában utóbbi csapatai elpusztították. Ennek a falunak a helyén jött létre a 18. században Királyrév, a Feketevízen levő átkelőhelynél – innen származik mai neve. Előbb királyi birtok volt, majd a nagyszombati jezsuitáké lett, a szerzetesrendek II. József általi feloszlatása után pedig a pesti egyetem lett a földesura. 1828-ban már 82 háza és 596 lakosa volt. Az 1848-as peredi csata Királyrévet is érintette. Iskoláját először 1890-ben említik. A 20. század elején már saját postája volt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, az 1938. november 2-i bécsi döntés pedig visszaadta a falut Magyarországnak. 1942-ben adták át a Feketevíz túlpartján az Országos Nép- és Családvédelmi Alap által a nincstelen falusi nagycsaládosok számára épített lakónegyedet, amely rövidítve ma is az Oncsa nevet viseli. 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került, a csehszlovák hatóságok 13 magyar családot deportáltak csehországi kényszermunkára, 30 családot pedig erőszakkal kitelepítettek Magyarországra – az ő helyükre 25 önkéntesen áttelepült szlovák család költözött. 1957-ben hozzácsatolták Úrföldet, Porbókapusztát és Érsekmajort, ezzel területét háromszorosára növelték.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1836-ban emelt klasszicista építmény, a Fekete-vízen lévő vízimalma a 18. században épült.