Királynépe

Kráľovce
község
magyar lakosság 1910
33%
146
magyar lakosság 2021
0%
1
Népesség: 1 122
Terület: 6,54 km²
Tszf. magasság: 209 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04444
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Alsó-Tarca-dombság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Kassai járás kisközség

A község a Kassai-medence északkeleti részén, a történelmi Abaúj megye északi peremén, a Tarca völgyében, az Alsó-Tarca-dombság (Dalná – Diaľna 384 m, Suchá 331 m, Stavenec) nyugati lábánál, 209 méteres (határa 196-378 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 13,5 km-re északkeletre, Rozgonytól 6,5 km-re északra, Eperjestől pedig 26 km-re délre. Határának nyugati része a Tarca két partján mintegy 200 m magasan fekvő síkvidék, keleti felét az Alsó-Tarca dombság részben tölgyerdővel borított nyugati lejtői és a 300 m feletti magasságban húzódó dombhátja foglalja el. Külterületi lakott helye nincs, de Lapispatak belterületének legdélebbi része (9 lakóházzal) Királynép kataszteréhez tartozik. 2010-ben területének 59,5 %-át szántóföld (389 ha), 11,3 %-át rét és legelő (74 ha), 11,2 %-át erdő (73 ha), 7,8 %-át pedig beépített terület (51 ha) foglalta el. A községet a 3325-ös út köti össze dél felé Tarcavajkóccal (2,5 km), észak felé pedig Lapispatakon (1,5 km) keresztül Sárosbogdánnyal (5,5 km). Budamérrel (2 km) számozatlan mellékút teremt összeköttetést. Nyugatról Budamér, délről Tarcavajkóc és Abaújharaszti, keletről Tizsite és Kecer, északról pedig Lapispatak községekkel határos. Északi határának nagy részét a Kráľovský-patak, nyugati határát a Tarca régi medre (Ó-Tarca) képezi. Nyugati, északi és keleti határa Abaúj és Sáros megyék történelmi határát követi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, majd a Kassa-környéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Eperjesi járás). Területe (1910-21, 2011: 6,54 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A község népessége 2011-ben 1094 fő volt, melynek 86,6 %-a szlovák, 1,3 %-a roma és 0,5 %-a (6 fő) magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A roma anyanyelvűek aránya ugyanekkor 17,8 % volt, 2013-ban a lakosság 33,4 %-a a roma etnikumhoz tartozott (1991-ben a lakosság 6,0 %-a, 2001-ben 10,3 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek). A község lakosságának zöme a 19. század végén is szlovák anyanyelvű volt, 1880-ban 5, 1900-ban 12 lakosa vallotta magát magyar anyanyelvűnek. 1910-ben a lakosság egyharmadát (32,7 %) magyarként írták össze, de ez a szám valószínűleg inkább a magyarul tudók arányát jelzi (1921-ben már egyetlen lakosa sem vallotta magyarnak magát). 1910-ben a lakosság 8,7 százalékát roma anyanyelvűként írták össze. 2011-ben a lakosság 49,1 %-a volt római katolikus, 19,2 %-a görög katolikus, 5,1 %-a evangélikus vallású, 6,9 %-a pedig felekezeten kívüli, 17,0 %-a nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról. 1921-ben a görög katolikusok még a lakosság 26,0 %-át, az evangélikusok pedig 18,6 %-át alkották. A község népessége 1851-1930 között viszonylag stabilan (402-467 fő között) alakult, 1930-1940 között azonban már több, mint egytizedével, 467 főről 521 főre nőtt a lakosság száma. 1970-2017 között folyamatos gyarapodással népessége több, mint kétszeresére (559 főről 1145 főre) nőtt, különösen gyors volt a növekedés üteme az 1980-as években (1980-91 között 29,3 százalékos növekedés, 655 főről 847 főre). Az 1990-es évek 18,8 %-os növekedése (1991-2001 között 847 főről 1006 főre) az ezredforduló után lelassult (2001-11 között 88, 2011-17 között 51 fővel nőtt a lakosság száma). A község népsűrűsége (2011-ben 175,1 fő/km²) a járási átlag több, mint kétszerese.

Történelem

Első írásos említése 1388-ból maradt fent Kislapispatak („Kyslapuspatak”) néven. A szomszédos (már Sáros megyéhez tartozó) Lapispataktól, a Rozgonyiak birtokától szakadt el, erre utal régi neve is. 1427-ben „Kys-Lapispatak” néven említik, ekkor 23 portája adózott. A nemesi kézen lévő Lapispatakkal ellentétben a falu királyi birtok volt, innen származik a Királynép elnevezés, mely 1488-ban jelenik meg először „Kyralnepy” alakban. 1565-ben 11 jobbágy- és 3 zsellérporta adózott a faluban. 1630-ban ½ jobbágy és ½ zsellérportája adózott. 1715-ben 3 zsellérporta, 1720-ban négy jobbágyporta (colonus) volt a faluban. Szlovák neve a magyarral párhuzamos névadás eredménye, 1773-ban „Kralowcze” alakban bukkan fel először a forrásokban. A községet a 18. század első felében még vegyesen lakták magyarok és szlovákok, a 18. század második felétől a források már szlovák faluként jellemzik. 1828-ban 65 háza és 482 lakosa volt. A 19. században legnagyobb birtokosa a Barkóczy család volt. 1851-ben 460 lakosának mintegy fele római katolikus (241 fő), egynegyede görög katolikus (114 fő) és egyhatoda (82 fő) evangélikus vallású volt. 1851-ben 12, 1880-ban 13 izraelita vallású lakosa volt. 1880-ban 402, 1890-ben 421, 1900-ban 411, 1910-ben pedig 446 lakosa volt, túlnyomó többségük szlovák anyanyelvű. 1890-ben 64 ház állt a községben. A határában a 19. század második felében létrejött (elsőként a harmadik katonai felmérés térképén ábrázolt) Endretanya (Galíciamajor) a 20. század első felében megszűnt (1950-ben már nem létezett). 1920-ig a község Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 404, 1930-ban 467 lakosa volt. Lakossága földműveléssel, illetve fonással és hímzéssel foglalkozott. 1939 márciusától 1945 januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 93 háza és 521 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1952-ben alapították. 1970-ben 559, 1980-ban 655, 1991-ben pedig 847 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2004-ban fogadták el (előbbinek alapját a 18. század második feléből fennmaradt régi falupecsét képezi). 2001-ben 1006, 2011-ben 1094, 2017-ben pedig 1145 lakosa volt.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. A Szentlélek tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1897-ben épült.