Kétkeresztúr

Nové Hony
község
magyar lakosság 1910
56%
162
magyar lakosság 2011
12%
22
Népesség: 181
Terület: 16,65 km²
Tszf. magasság: 211 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98542
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Poltári-dombság   1918 előtti vármegye, járás, rang: Nógrád vármegye Losonci járás kisközség

A község a Losonci-medence északkeleti peremén, a Poltári-dombság lábánál, a Csevice- és a Bolyom-patak partján fekszik, a 16-os országos főút (Losonc-Rimaszombat szakasz) mentén, Losonctól 14 km-re keletre, Rimaszombattól 16 km-re nyugatra. Határának 190-270 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Pinc, délről Bozita és Nagydaróc, délkeletről Guszona, keletről Osgyán és Nagydaróc zálogosi katasztere, északnyugatról Kálnó, északról pedig Poltár és Cserepes határolja. Osgyánnal közös határa Nógrád és Gömör-Kishont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1881-1883 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (16,65 km²) az elmúlt száz évben nem változott. 1996-ban Szlovákia közigazgatási átalakításakor az újonnan létrehozott Poltári járáshoz csatolták, de 2002-ban visszakerült a Losonci járáshoz.

Népesség

A község a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, mára a 20. század elején még többséget alkotó magyarság szórvánnyá vált. 1910-ben 291, 1921-ben 280 lakosa volt, vegyes szlovák-magyar lakossággal, enyhe magyar többséggel (1910-ben 55,7 %, 1921-ben 50 %). 1930-ra már szlovák többségűvé vált (71,2 %), ekkor 313 lakosa volt, mely 1938-re 239-re csökkent, 1991-ig pedig mintegy egyharmadával, 197 főre. 1991-2011 között az asszimiláció eredményeként a magyarok aránya 21,8 %-ról 11,8 %-ra csökkent, a túlnyomó többség (84,4 %) szlovák nemzetiségű, a magyar anyanyelvűek száma ugyanakkor csaknem duplája a magyar nemzetiségűeknek (19,4 %). A többség római katolikus vallású (65,6 %), az evangélikusok aránya 11,8 % (1921-ben még 46,8 % volt). Egyetlen külterületi lakott helyén, Rózsáspusztán 2011-ben 18 állandó lakos (a község lakosságának 9,7 %-a) élt.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén ősidők óta laknak emberek. A korai bronzkorból a pilinyi kultúra emberének települését tárták fel itt. A szlávok 10. századi településének nyomait is megtalálták itt. A mai települést 1332-ben említik először. A 14. századtól két részből, Kis- és Nagykeresztúrból állt, melyek a 19. században egyesültek. Története során több nemesi család birtoka volt. 1828-ban 15 házában 133 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A Szakáll család nagybirtokán merinói juhokat tenyésztettek. Nagykeresztúr és Kiskeresztúr 1901-től Keresztúr, 1905-től a Kétkeresztúr hivatalos nevet kapja. A mai település Nagykeresztúrnak felel meg, Kiskeresztúr a 20. század elejére pusztává vált, mára teljesen elpusztult. A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, ebben az időszakban határközséggé vált. 1948-ban a nagybirtokot felosztották. A 20. század második felében határában víztárolót alakították ki.

Mai jelentősége

Evangélikus temploma 1886-ban épült neoklasszicista stílusban, a Szakall-kúria pedig 1870-ben.