Kassahámor

Az egykori Kassahámor település a történelmi Abaúj megye északnyugati peremén, Kassabélától 4 km-re északnyugatra, Nagysolymártól pedig 9 km-re délkeletre, a Bélai-patak (Belá) és az Apátkai-patak (Opátka) összefolyásánál, a Kassai-hegységhez tartozó Brezňáky-hegy (714 m) délnyugati lábánál, 324 méteres tengerszint feletti magasságban, teljesen egybeépülve az Apátkai-patak bal partján fekvő, már Szepes megyéhez tartozó Kissolymárral. Kassahámor és Kissolymár 1966-ban a Ruzsini-víztároló felduzzasztásakor víz alá kerültek, belterületük elpusztult, lakosságukat kitelepítették. Ma az egykori településközpont szomszédságában található Táleng, a tőle 1 km-re délkeletre, az Aranyos-patak (Zlatník) és a Bélai-patak összefolyásánál található Zlatník, illetve a Kissolymártól 1,5 km-re délre, az Apátkai-patak mentén fekvő Galová lúka nevű üdülőtelepek találhatóak az egykori község kataszteri területén. Katasztere észak-déli irányban csaknem 8 kilométeres hosszúságban a Hernád völgyétől és a Bradlo (618 m), valamint a már Kisladnához tartozó Süveg-hegy (Sivec, 781 m) mészkőszirtje közötti völgytől egészen Apátkáig nyúlik, területének túlnyomó részét erdők borítják. Kassahámort érinti a Kassát Jekelfalvával összekötő 547-es út, melynek hídja itt vezet át a Ruzsini-víztárolón Kissolymár felé. Észak felé aszfaltozott út köti össze a Ruzsini-víztároló gátjának (6,5 km) érintésével Kisladnával (11,5 km). Északról a Kisladnához tartozó Óruzsin, nyugatról Apátka, Kissolymár és Nagysolymár, keletről pedig Kassabéla kataszterével határos. Nyugati határa részben az Apátkai-patak mentén húzódik és Abaúj, valamint Szepes vármegye történelmi határát követi.

1967-ig önálló község, azóta Kassabéla három településrészének és kataszteri területének egyike. Területe (2011-ben 11,46 km²) az egyesített község területének 29,1 százalékát alkotja. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, 1960-67 között pedig a Kassa-környéki járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Államhoz csatolták (Tátra megye, Gölnicbányai járás). 1943-ban hozzácsatolták Kissolymár községet. Területe (1910-21: 11,50 km²) az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott.

Kassahámor településrésznek 2011-ben 201 lakosa volt, itt élt Kassabéla népességének 20,5 százaléka. A falu elpusztítása előtti utolsó népszámláláskor, 1961-ben 835 lakosa volt. Lakóinak zöme a 19. század végén is szlovák anyanyelvű volt, 1880-ban 9 (1,3 %), 1910-ben 27 (4,4 %), 1921-ben pedig 20 (4,1 %) lakosa volt magyar anyanyelvű, illetve nemzetiségű. 1880-ban lakosságának 8,2 %-a, 1910-ben pedig 5,0 %-a német anyanyelvű volt, az 1910-es népszámláláskor 5,2 %-át pedig cigány anyanyelvűként írták össze (roma lakosság egészen az 1960-as évekig élt itt, az 1955-ös katonai térképen a belterület északi szélén jelölik a község cigánytelepét). A lakosság túlnyomó többsége (1880-ban 94,4 %-a, 1921-ben 95,5 %-a) római katolikus vallású volt, az evangélikusok száma 1880-1921 között 32-ről (4,4 %) 12-re (2,4 %) csökkent. 1880-ban 6, 1921-ben 8, 1940-ben 4 izraelita vallású lakosa is volt a községnek. Kassahámor népessége (elsősorban a kivándorlás révén) 1880-1921 között egyharmadával csökkent (720 főről 493 főre), majd 1921-1940 között egyhatodával nőtt (493 főről 580 főre). A Kissolymárral egyesített Kassahámor (1940-ben a két község együttes népessége 724 fő volt) népessége 1948-1961 között 734 főről 835 főre nőtt.

Kassahámor a Kassa város birtokában lévő területen, bányásztelepülésként jött létre a 16. század elején Abaúj és Szepes vármegyék határánál. Vashámorát 1505-ben alapították, ekkor említik először „Malleum” néven (a hámor latin neve). A 17. század közepén 9 jobbágy és 11 zsellérporta volt a faluban. 1693-ban a vashámort, a bányát és a sörfőzdét a Mentzel és a Fay családoknak adták bérbe. 1772-ben 43, főként szlovák anyanyelvű család élt a faluban, a bányászaton és a kohászaton kívül fakitermeléssel és mészégetéssel foglalkoztak. A 18. század végén részben Kassa városának, részben a Csáky családnak a birtokában volt. 1828-ban 85 háza és 576 lakosa volt. 1851-ben 591 lakosa volt. Modern vasgyárát a következő évben, 1852-ben alapította Jakobs Ottokár. 1873-ban megépült a Kassa-Oderberg vasútvonal Hernád völgyében vezető szakasza, Jakobs Ottokár hamarosan kavicsozott utat építtetett a vasútvonalig, ahol később külön vasútállomást is létesítettek (a kassahámori állomás a hármas megyehatár közelében, de már Sáros megye területén volt, ma helyét a Ruzsini-víztároló vize fedi). 1880-ban 720, 1890-ben 654, 1900-ban 642, 1910-ben pedig 616 lakosa volt. 1890-ben 112 ház volt a községben. A 19. század végén a Jakobs-féle vasgyár 19 épületből állt és 260 munkás dolgozott itt, ekkor évi 22 ezer mázsa nyersvasat, vasöntvényt, csövet, mérlegsúlyokat, géprészeket, ekevasat, takaréktűzhelyeket állítottak elő, részben galíciai és szerbiai exportra. A vasgyár egészen 1965-ig működött. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 493 lakosa volt. 1939 márciusától 1945-ig a fasiszta szlovák bábállamhoz csatolták. 1940-ben 114 háza és 580 lakosa volt. 1943-ban a szlovák közigazgatásban hozzácsatolták Kissolymár községet (tulajdonképpeni belterületének nyugati, az Apátka-patakon túli részét). 1948-ban hivatalos szlovák nevét Košické Hámryról Košické Hámrera módosították. 1948-ban 734, 1961-ben pedig 835 lakosa volt. 1952-55 között megépült a Bujanov-alagút, ezzel a vasúti fővonalat áthelyezték és a kassahámori vasútállomás megszűnt. Az egyesített község 1966-ban a Ruzsini-víztároló építésekor víz alá került, területét 1967-ben Kassabélához csatolták.

Kassahámor ma kizárólag mint üdülőkörzet működik, egykori településközpontját a Ruzsini-víztároló vize borítja. Egykori, Szent Kereszt tiszteletére szentelt neoklasszicista stílusú római katolikus temploma 1861-98 között épült, 1966-ban lerombolták. Kassahámor számos jelzett turistaútvonal csomópontja: a kék jelzésen Apátka és Aranyida, a sárga jelzésen Kojsó községbe, a zöld jelzésen pedig a Takarós-hegyen (Pokryvy, 888 m) át a Magas-hegyre (Vysoký vrch, 851 m) juthatnak el a hátizsákos turisták.