Károlyfalu

Karlova Ves
településrész
magyar lakosság 1991
3%
565
magyar lakosság 2021
2%
596
Népesség: 33 260
Terület: 10,95 km²
Tszf. magasság: 176 m
Körzethívószám: +421 (0) 2
Irányítószám: 00000
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Kis-Kárpátok, Dévényi-hegycsoport 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Pozsonyi járás nem önálló település

Károlyfalu a Duna bal partján, a Kis-Kárpátok legdélebbi részének, a Dévényi-hegycsoportnak a délnyugati lábánál, 150 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 6 km-re nyugatra, Dévénytől 8 km-re keletre, Pozsonyhidegkúttól 5 km-re délkeletre, a Királyhegy (Kráľov vrch, 282 m) keleti lábánál. A 150-200 méteres magasságban húzódó Károlyfalui-völgyben (Longitál), az egykori Károlyfalu település helyén, valamint a Duna fölé magasodó, mintegy 250 méteres magasságban található egykori szőlőhegyen az 1960-70-es években kiépített hatalmas lakótelepeken (Dlhé diely, valamint a hozzá délkeletről csatlakozó Riviéra és az északkeletről csatlakozó Kútiky) él a városrész népességének túlnyomó többsége. Keleti határát a Vödric-patak (Vydrica) völgyének, a Malomvölgynek (Mlynská dolina) alsó része alkotja, melyen a D2-es (Prága-Pozsony) autópálya fővárosi szakasza vezet keresztül (az 1440 méter hosszú Sitina-alagúttal), mely a Lafranconi-hídban folytatódik és teremt összeköttetést Pozsonyligetfaluval. A Malomvölgy és a Károlyfalui-völgy között a legmagasabb részén (Nad Sitinou), 264 méteres (délről észak felé emelkedő) Starý Grunt-domb (Steier Grund) húzódik, mely a Komenský Egyetem különböző karainak, a kollégiumi központnak, a Szlovák Televízió épületeinek és a Slávičie údolie-temetőnek ad otthont. Károlyfaluhoz tartozik a nagyrészt erdővel borított Sihoť-sziget (Käsmacher-sziget) a főváros egyik fontos ivóvízbázisa. Területe 134 – 280 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, 2010-ben 29 %-a (320 ha) volt beépített terület, 21,5 %-a (237 ha) erdő, 11,5 %-át (127 ha) pedig vízfelület (a Duna) foglalta el. Nyugatról Dévény, északról Pozsonyhidegkút, Lamacs és Pozsony-Újváros, keletről Pozsony-Óváros, délkeletről pedig Pozsonyligetfalu pozsonyi városrészekkel, délről Wolfsthal alsó-ausztriai községgel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Ausztria között) a Duna középvonala alkotja. A városrész északi részén (Patrónka településrészen) keresztülhalad a Pozsonyt Holiccsal összekötő 2-es számú főút és a Pozsonyt Brünn-nel összekötő vasúti fővonal (Vaskutacska – Železná studnička – megállóhely). Károlyfalut villamosjáratok kötik össze a városközponttal és Pozsonyhidegkúttal.

Közigazgatás

Károlyfalu 1944 óta tartozik Pozsonyhoz, 1972 óta a Pozsony – IV. járás részeként (1996-ig IV. körzet) Pozsony egyik városrészének számít. 1938-ig Dévényhez tartozott. 1920-ig Dévény nagyközség részeként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz. Miután Dévényt 1938. októberében Németország annektálta, Károlyfalu Csehszlovákia része maradt és önálló községgé alakult. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a Szlovák Államhoz tartozott (Pozsony megye, Pozsonyi járás). 1944-ben első községként csatolták a fővároshoz, 1946-ban 7 további község is követte. 1949-1954 között Pozsony VI. kerületét alkotta, 1954-1960 között az Óvárossal, Dévénnyel és (1957-ig) Pozsonyligetfaluval együtt alkotta az I. kerületet, majd 1960-1972 között Dévénnyel együtt a VI. kerületet. Területét 1972-ben alakították ki, Dévénnyel közös határát a beépített területek nyugati pereménél húzták meg és Pozsonyhidegkút korábbi határának egy részét is hozzá csatolták. Mai területének több mint egyharmada (a Malomvölgy, a Tölténygyár /Patrónka/ városrész és a Staré Grunty) már 1944 előtt is Pozsonyhoz tartozott. Területe 2011-ben 11,02 km² volt (2014-ben 10,95 km²).

Népesség

Károlyfalunak 2011-ben 32 650 lakosa volt, itt élt a főváros lakosságának 7,9 %-a. Népességének 91,8 %-a volt szlovák és 2,6 %-a (859 fő) magyar nemzetiségű (2,9 %-a – 933 fő – magyar anyanyelvű); fele (50,4 %) római katolikus, 5,4 %-a evangélikus vallású, egyharmada (33,3 %) pedig felekezeten kívüli. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek száma jelentős, aránya kisebb mértékben nőtt (565 főről 859 főre, illetve 2,6 %-ról 2,9 %-ra). Az egykori, vegyes szlovák-német lakosságú Károlyfalu községnek 1940-ben 1139 lakosa volt. A lakótelep-építéssel népessége 1980-ig tizennyolcszorosára nőtt; majd az 1980-1991 közötti 7,9 %-os (20 856 főről 22 514 főre) népességnövekedés után az 1991-2001 közötti évtizedben a lakosság száma csaknem másfélszeresére ugrott (22 514 főről 32 843 főre). Ez a Dlhé diely-lakótelep kései befejezésével magyarázható, a még az 1970-es évek végén elkezdett építkezés az 1990-es évek elejéig húzódott el, az új beköltőzők nagy része már 1991 után érkezett. A 2001-2011 közötti stagnálás után 2011-2017 között ismét kismértékű lakosságszám-gyarapodás (32 650 főről 33 586 főre) figyelhető meg. 2011-ben a városrész népességének 84,9 %-a élt együttesen Dlhé diely (16 547 fő), valamint a hozzá csatlakozó Riviéra (4019 fő) és Kútiky (7147 fő) lakótelepeken. Népsűrűsége (2011-ben 2963 fő/km²) a pozsonyi városrészek között a legmagasabbak közé tartozik.

Történelem

A mai botanikus kert helyén 9. századi temetőt tártak fel, Károlyfalu mai területe már akkor is lakott volt. A dévényi váruradalomhoz tartozó középkori település (Vödric) 1242-ben a tatárjárás során pusztult el. 1288-ban IV. László király Jakab pozsonyi bírónak adományozta a területet, aki újratelepítette a falut, melynek malma és szőlőskertje is volt. Lakossága 1360-ban Nagy Lajos királytól kapott kiváltságokat. 1605-ben Bocskai István hajdúi szállták meg a vidéket, majd 1619-1621 között Bethlen Gábor csapatai foglalták el. 1635-ben Károlyfalu Dévény várával együtt a Pálffy-nagybirtok része lett (a Pálffy család 1932-ig maradt itt birtokos), erdeiben nagy vadászatokat tartottak. 1677-ben súlyos pestisjárvány pusztított a faluban. A 18. században lakói nagyrészt német nyelvűek voltak, szőlőtermesztéssel, halászattal és folyami hajózással foglalkoztak. A 18. század végén a falu már Dévény részeként szerepelt. 1828-ban 120 lakosa volt. 1831-ben és 1836-ban kolerajárvány pusztított a faluban. 1851-ben Fényes Elek már szlovák többségű faluként jellemezte, ekkor 177 lakosa volt (ebből 175 római katolikus vallású). 1863-ban (ekkor 207 lakosa volt) még Károlyfalva, a 20. század elején már Károlyfalu alakban szerepelt a térképeken. 1870-ben a már akkor is Pozsonyhoz tartozó területen jött létre a Róth-féle tölténygyár, melyet 1937-ben Vágbesztercére telepítettek át. 1886-ban épült fel a vízmű a Duna partján, tűzoltóegylete 1897-ben alakult. 1920-ig Dévény nagyközség részeként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az eredetileg 1912-ben a szegények temetőjeként létrehozott Slávičie údolie-temetőt később kibővítették, ma egyike a főváros legnagyobb temetőinek. Az 1920-as években Károlyfalu határáig hosszabbították meg a pozsonyi villamoshálózatot. 1938. októberében anyaközsége (Pozsonyligetfaluval együtt) német megszállás alá került és annektálták a Harmadik Birodalomba, Károlyfalu azonban Csehszlovákia (1939. márciusától a fasiszta szlovák bábállam) része maradt és önálló községgé alakult. 1940-ben 205 háza és 1139 lakosa volt. 1944-ben Pozsonyhoz csatolták, elsőként a városba kebelezett falvak sorában. Az 1960-as évektől kezdődő lakótelepépítéssel arculatát teljesen átalakították és a régi falu helyén a főváros egyik legnagyobb lakóövezetét alakították ki. 1965-ben kezdődött meg a Kútiky lakótelep építése. 1965-1975 között épült fel a Malomvölgyben a Szlovák Televízió új központja, melynek 108 méter magas toronyháza 2002-ig (a Szlovák Nemzeti Bank óvárosi székházának átadásáig) a főváros (és az ország) legmagasabb épülete volt. 1969-1977 között a Staré gruntyn felépült a Komenský egyetem Ľudovít Štúrról elnevezett nagy kollégiumi központja, mely ma is 10-15 ezer diáknak nyújt szálláslehetőséget. Ezt követte 1981-85 között az új egyetemi városrész és a Barástág diákotthon felépítése. Az 1970-es évek végétől az egykori károlyfalui szőlőhegyen létesítették a Dlhé diely lakótelepet (az 1990-es évek elején fejezték be). A Malomvölgyet és Pozsonyligetfalut összekötő Lafranconi-hidat (korábbi nevén az Ifjúság hídját) ötéves építkezés után, 1992-ben adták át a forgalomnak. 2004-ben adták át a város új központját, a Szent Ferenc teret. 2003-2007 között felépült a D2-es autópálya Malomvölgyön átvezető szakasza a Sitina-alagúttal.

Mai jelentősége

A városrész elsősorban lakófunkciókat tölt be, de számos oktatási intézménynek és a Komenský egyetem természettudományi, matematika-fizikai és informatikai karának, könyvtárának és kollégiumi negyedének is otthont ad. Itt található a Szlovák Televízió székháza, valamint a Szlovák Meteorológiai Intézet. Egykor jelentős szőlőtermesztése és bortermelése mára csaknem teljesen megszűnt (alig 19 hektár szőlőterület 2010-ben). Itt található az 1960 óta látogatható pozsonyi állatkert (eredeti 9 hektáros területe mára 90 hektárra nőtt) és az 1942-43-ban létesített botanikus kert 51 hektáron. Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma egy 18. századi barokk kápolna kibővítésével 1935 után épült. A Dlhé diely-lakótelepen a Szűz Mária születésének szentelt római katolikus templom 1995-ben épült, az új városközpontban az Assisi Szent Ferenc-templomot 2002-ben szentelték fel. A Vízgazdálkodási múzeum a régi vízmű épületében 2006-ban nyílt meg. A Sihoť-szigeten a régi vízemelő-állomás 1912-ben épült szecessziós épülete ma műemlék.