Kalsa

Kalša
község
magyar lakosság 1910
33%
123
magyar lakosság 2021
0%
2
Népesség: 720
Terület: 4,63 km²
Tszf. magasság: 200 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04418
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Eperjes-Tokaji-hegyvidék, Gálszécsi-hegyalja 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Füzéri járás kisközség

Kalsa a Zempléni-hegység (Szalánci-hegység) keleti lábánál, a Gálszécsi-hegyalja déli részén, a Tereblya-patak (Terebľa) mentén, 200 méteres (határa 186-360 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 31 km-re délkeletre, Tőketerebestől 24 km-re nyugatra, Gálszécstől pedig 16 km-re délnyugatra. Határa dombvidék, melyet a Zempléni-hegységből érkező Márkus-patak (Markov potok) szel keresztül. 2010-ben területének 43,0 százalékát rét és legelő (199 ha), 29,4 százalékát szántóföldek (136 ha), 8,9 százalékát erdő (41 ha), 5,6 százalékát pedig kertek (26 ha) foglalták el. Belterülete 2017-ben mintegy 67 hektár kiterjedésű volt, külterületi lakott helye nincs. A községet a 3374-es út köti össze Szaláncújvárossal (2,5 km), illetve Szilvásújfalun (3,5 km) keresztül Alsómihályival (19,5 km). Nagyszalánc (5 km) felé burkolt mezei út teremt közvetlen összeköttetést. Kalsát a Zempléni-hegység erdein keresztül kanyargó 18 km hosszú, kerékpárral járható erdészeti út köti össze Szalánchuta és Eszkáros határán keresztül Nagyszalánccal. A községet átszeli a Kassát Tiszacsernyővel összekötő vasúti fővonal (megállóhely). Délnyugatról Újhuta, nyugatról Nagyszalánc, északról Szaláncújváros, délkeletről pedig Szilvásújfalu községekkel határos. Katasztere annak legdélebbi pontján érintkezik Szalánchutáéval. Délkeleti határa Abaúj-Torna és Zemplén vármegyék történelmi határát követi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, 1960-1968 között a Tőketerebesi, majd 1968-tól a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott (1910-21: 4,62 km², 2011: 4,63 km²).

Népesség

Kalsa népessége 2011-ben 693 fő volt, melynek 97,0 százaléka volt szlovák nemzetiségű, egyetlen lakosa vallotta magát magyarnak. A 18. században ruszinokkal és szlovákokkal újratelepített község lakossága 1880-1910 között lassú magyarosodásnak indult; a magyar anyanyelvűek aránya 1880-ban 9,6 % (32 fő), 1890-ben 11,2 % (37 fő) volt, 1900-ban a lakosság egynegyedét (25,1 % - 89 fő), 1910-ben már egyharmadát (32,7 % - 123 fő) magyar anyanyelvűként írták össze. A csehszlovák hatalomátvétel gyökeres változást hozott, az 1921-es és az 1930-as népszámlálás során egyaránt 16-an (3,8 % - 3,5 %) vallották magyarnak magukat, a 20. század közepére pedig Kalsa egynemzetiségű szlovák faluvá vált. Ruszin lakossága már a 19. század második felében szlovákká vált. 2011-ben lakosságának 62,0 %-a volt római katolikus (1921-ben 50,6 %), 27,7 %-a görög katolikus (1921-ben még 36,9 %) és 3,2 %-a református (1921-ben még 10,2 %) vallású. 1880-ban még a lakosság csaknem egytizede az izraelita felekezethez tartozott (9,3 %), számuk 1921-re 31 főről 7 főre (1,7 %) csökkent. Kalsa népessége 1890-1930 között lassú, de folyamatos gyarapodással 39 százalékkal, 331 főről 460 főre nőtt, az 1930-1940 közötti időszakban mintegy egyharmadával (460 főről 614 főre) megugrott a lakosság száma. Az államszocializmus utolsó két évtizedének lassú fogyását (1970-1991 között 766 főről 678 főre), az 1990-es években mérsékelt ütemű gyarapodás váltotta fel. A 2000-es években enyhén fogyó népességű község (709 főről 693 főre), 2011-2017 között már 6,2 százalékos lakosságszám-növekedést mutatott fel. Népsűrűsége (2011-ben 159 fő/km²) a járási átlag kétszerese.

Történelem

A község első írásos említése 1270-ből származik, ekkor „Kolse” néven szerepelt. Neve szláv eredetű személynévből (Galsa) keletkezett magyar névadással. 1299-ben Amadé nádor birtokában volt, aki területét Péter és Dénes nevű hűbéreseinek adományozta. Később Kolswa (1299), Galsa (1321) és Kalsa (1327) névalakban szerepelt az írásos forrásokban. 1327-ben említik a később Kalsa határába beolvadt „Ingow” nevű falut is. Nemesi birtokosai 1335-ben és 1480-ban is zálogba adták Kassa városának. 1427-ben 13 portája adózott. 1555-ben Kassa jobbágyfalvává vált, 1598-ban 36 porta volt a faluban. A 16. század hanyatlást hozott: 1630-ban már csak ¾ jobbágy- és ½ zsellérporta adózott Kalsán. A 18. század elejére a háborúk és az 1709-10-es pestisjárvány eredményeként teljesen elnéptelenedett, 1715-ben puszta helyként írták össze, 1720-ban pedig két lakott portája volt. A 18. század első felében görög katolikus vallású ruszinokkal és római katolikus szlovákokkal telepítették újra. 1772-ben a Splényi és az Olcsvári családok voltak birtokosok a faluban. Vályi András a 18. század végén magyar faluként, Fényes Elek 1851-ben „orosz-tót-magyar” faluként említi. 1828-ban 40 háza és 287 lakosa volt. A községben működő iskolát 1836-ban említik először. Kalsa legrégebbi pecsétje 1840-ből ismert. 1851-ben főbb birtokosai a Vandernath, Ócsváry, Bideskuthy és Reviczky családok voltak. Ekkor még a görög katolikusok alkották a lakosság többségét a 283 lakosú faluban (56,5 %), 1880-ra azonban már a római katolikusok kerültek relatív többségbe (47,7 %, a görög katolikusok aránya ekkorra 35,4 %-ra esett vissza). 1873-ban megnyitották a Kassát Legenyemihályival összekötő vasútvonalat a község határán keresztül, bár vasútállomás csak jóval később, a 20. század elején létesült Kalsán. 1869-ben 361, 1880-ban 333, 1890-ben 331, 1900-ban 355, 1910-ben pedig 376 lakosa volt. 1890-ben 62 ház állt a faluban. Lakosai mező- és erdőgazdálkodással, illetve fuvarozással foglalkoztak, a faluban fűrésztelep is működött. Az állami iskola 1897-ben jött létre, ettől kezdve 1918-ig csak magyar nyelvű oktatás volt a községben. Kalsa 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 423, 1930-ban pedig 460 lakosa volt. A község villamosítása 1934-ben vette kezdetét. 1939. márciusától 1944. decemberéig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 97 háza és 614 lakosa volt. 1943-ban zsidónak minősített lakosait (1940-ben 11 izraelita vallású lakosa volt a községnek) megsemmisítő táborba hurcolták. A front közeledésekor, 1944. novemberében az egész lakosságot evakuálták. Mezőgazdasági szövetkezete 1952-ben jött létre. Az 1950-es években az Andorka-hegyen, Kalsa közelében (de már Újszállás határában) kőbánya is működött. Az új iskola épülete (mely a községi hivatalnak és a postának is otthont ad) 1966-ban épült fel (1976-tól a felsőbb osztályokat Nagyszaláncra helyezték át). 1970-ben 266, 1980-ban 710, 1991-ben pedig 678 lakosa volt. 1995-ben vezették be Kalsára a vezetékes gázt, a következő évben került sor a csatornázásra. A község zászlaját és címerét 1999-ben fogadták el. 2001-ben 709, 2011-ben 693, 2017-ben pedig 736 lakosa volt.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1910-ben épült. Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt, modern stílusú római katolikus temploma 1995-ben épült (a község Szilvásújfalu filiája). A községet a sárga jelzésű turistaútvonal köti össze a Szalánchuta határában található Izra-tóval (8 km).