Jolsvatapolca

Gemerské Teplice
község
magyar lakosság 1910
13%
65
magyar lakosság 2021
2%
8
Népesség: 378
Terület: 12,72 km²
Tszf. magasság: 234 m
Körzethívószám: +421 (0) 58
Irányítószám: 04916
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Jolsvai-karszt 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Nagyrőcei járás nem létezett

Jolsvatapolca a Murány-patak (Muránka) völgyében, a patak bal partján, 234 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Jolsvai-karszt részét alkotó Mutnik-hegy (Muteň, 466 m) északi és az Oldal-hegy (Stráň, 513 m) déli lábánál, Jolsvától 4 km-re, Nagyrőcétől pedig 16 km-re délkeletre, Tornaljától 24 km-re északra, Pelsőctől 16 km-re északnyugatra. Két településből áll, a község központját alkotó Jolsvatapolcából (Jelšavská Teplica) és a tőle 2 km-re délkeletre fekvő Miglészpatakából (Gemerský Milhosť). Határa 224-674 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, legmagasabb pontja a Jolsva, Hámosfalva és Jolsvatapolca hármashatáránál emelkedő Tri chotáre (674 m). 2010-ben területének 55,3 %-át (704 ha) erdő (főleg bükkösök és tölgyesek), 25,5 %-át (324 ha) szántóföld és 11,1 %-át (142 ha) rét és legelő foglalta el. Határában 12 hektáros halastavat hoztak létre. Jolsvatapolcát és Miglészpatakát is érinti a Pelsőc-Murányalja vasútvonal (személyforgalom 2011 óta nincs), Jolsvatapolcán áthalad az 532-es út Tornalját Jolsvával összekötő szakasza. A szomszédos Gicével (5 km) a 2837-es út teremt összeköttetést. Jolsvatapolcát északnyugatról és északról Jolsva, keletről Hámosfalva, délkeletről Gömörliget (Mikolcsány katasztere), délről pedig Gice, Süvete és Kisperlász határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1964-ben jött létre Jolsvatapolca és Miglészpataka községek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Nagyrőcei járáshoz tartoztak, majd annak megszüntetése után a Rozsnyói járáshoz csatolták őket. 1938-1945 között mindkét községet Magyarországhoz csatolták (Gömör és Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Az egyesített község 1964-1996 között a Rozsnyói járáshoz tartozott, majd az újra létrehozott Nagyrőcei járás része lett. A község területe 2011-ben 12,72 km² volt, mely két kataszteri területre oszlott: Jolsvatapolca (9,11 km²) és Miglészpataka (3,61 km²). Területük az elmúlt évszázadban csak kis mértékben változott – Jolsvatapolcáé egy hektárral gyarapodott (1910-21-ben 9,10 km²), Miglészpatakáé 3 hektárral csökkent (1910-21-ben 3,65 km²).

Népesség

Jolsvatapolca a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú község, 2011-ben 361 lakosa volt, melynek 93,1 %-a volt szlovák, 2,8 %-a (10 fő) pedig magyar nemzetiségű (4,4 %-a – 16 fő – magyar anyanyelvű). Elődközségeinek 1880-ban 539 lakosuk volt, 1921-re ez a szám 477-re csökkent. 1910-ben Jolsvatapolca lakosságának 12,1 %-a, Miglészpatakáénak pedig 13,1 %-a volt magyar anyanyelvű. Az egyesített község 1970-1991 között népességének egyhatodát elveszítette (429 főről 359-re csökkent), a rendszerváltás óta csekély gyarapodás (1991-2017 között 359 főről 382-re nőtt a lakosság száma) figyelhető meg. A magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 4,5 %-ról (16 fő) 2,8 %-ra (10 fő) csökkent. 2013-ban a lakosság 40,8 %-a a roma etnikumhoz tartozott, a népszámlálások során azonban csak 2001-ben vallotta magát a lakosság 6,0 %-a roma nemzetiségűnek. 1921-ben Jolsvatapolca lakosságának 71,8 %-a, Miglészpatakáénak pedig 91,5 %-a evangélikus vallású volt; 2011-ben is az evangélikusoké volt a legnépesebb felekezet a községben (36,3 %), ezt követte a római katolikusoké (29,9 %), majd a felekezeten kívüliek (22,7 %) csoportja. 2011-ben a község lakosságának 57,6 %-a (208 fő) élt Jolsvatapolca, 42,4 %-a (153 fő) pedig Miglészpataka településrészeken. A község népsűrűsége (2011-ben 28,4 fő/km²) a járási átlag mintegy fele.

Történelem

Jolsvatapolca első írásos említése 1258-ból származik, ekkor már Tapolca („Thapolcha”) néven említik az okiratok, mint a Kacsics nembeli Éliás fia Péter birtokát. A falu valószínűleg még a tatárjárás előtt, mint a gömöri királyi vár népeinek faluja jött létre. A fölé magasodó Oldal-hegyen ekkoriban toronyvár állt, melyről azonban nem maradtak fent okleveles adatok. Lakossága már a középkorban is szlávokból állt, neve is szláv eredetű (a meleg forrást jelentő tapolca - teplica szóból ered). 1337-ben Thoplucha, 1563-ban Teplycza, 1572-ban Joswa Taplocza néven említik az oklevelek. A 14-15. században a jolsvai, később pedig a murányi váruradalom része volt. A település fejlődését elősegítette Jolsva közelsége, lakosai a mezőgazdaságon kívül kézművességgel is foglalkoztak, a lakosság egy része pedig nyaranta az Alföldre járt mezőgazdasági idénymunkára. 1556-ban a török felégette a falut, a jobbágyság nagy része elmenekült. 1584-ben kilenc egész telkén csak két colonust talált az összeírás. Népessége a 16-18. században gyakran cserélődött, de lakóinak zöme szlovák és rutén volt, bár akad az összeírásokban egy-egy magyar név is. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt a birtokosa, akit Nagybányai Gáspár követett. A falu első pecsétje 1669-ből ismert. 1709-1710-ben a pestisjárványban 160 lakosa vesztette életét. Temploma 1786-ig nem volt, a süvetei evangélikus (majd a Koháryak uralma alatt a katolikus) anyaegyházhoz tartozott. Evangélikus iskolája 1775-től működött. 1828-ban 61 háza és 389 lakosa volt. 1835-1840 között a faluban tevékenykedett Samo Chalupka költő. 1880-ban a községnek 313 lakosa volt, számuk 1921-re 277-re csökkent. 1893. november 11-én átadták a Murány-völgyi vasútvonalat a forgalomnak, melynek egyik megállóhelye Jolsvatapolca lett. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét Magyarországhoz került. 1938-ban 74 háza és 294 lakosa volt. 1964-ben Miglészpatakával egyesítették Gemerské Teplice („Gömörtapolca”) néven. Miglészpataka különálló faluként a 14. század elején jött létre, mint Süvete határrészét azonban már 1258-ban említi Hámosfalva határjáró levele. Ekkor Polgla néven szerepelt, az ismeretlen eredetű név később sehol nem fordult elő. A környező falvak közül legfiatalabbként a Zách nemzetség birtokán jött létre, ezért határa a kezdetektől kicsi volt. 1383-ban Miglésztapolca (Mygleztapulcha) néven említik, ekkor alig hat telket számláltak össze benne. Neve szláv személynévből magyar névadással keletkezett, 1427-ben már Miglészpataka (Myglizpataka) néven szerepelt. A Záchok hűtlensége után a Méhy, majd a Sághy családok birtokába került. 16. századi jobbágyainak neve alapján már akkor szláv lakosságú helység volt, a középkor végén számos vlach (rutén) pásztorcsalád telepedett le itt. Az 1540-es években a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd közötti harcokban az egész Murány-völgy sokat szenvedett, a spanyol zsoldosok ezt a falut is elpusztították. 1555-ben a török pusztítás után megmaradt lakossága zsellérsorba süllyedt. 1557-ben a korábbi 16 colonus helyett mindössze 11 maradt a faluban, majd 1566-ra ők is elköltöztek. 1566-67-ben lakatlan helyként írták össze. 1573-ban hét colonusát írták össze, házainak száma 1598-ban is csupán 13 volt. Az új beköltözők is szlávok voltak, főként a környékről, de érkeztek Liptóból és egészen Lengyelországból is. A 17. század végén a hadiadó és a sok beszállásolás miatt ismét pusztásodásnak indult, 1699-ben kilenc nyolcadhely mellett 6 nyolcadporta volt lakatlan. 1706-ból ismerjük a falu első pecsétjét. Az 1709-1710-es pestisjárvány három család kivételével a teljes lakosságot kiirtotta. A falu ezután gyorsan újratelepült, az új betelepülők a tőle északra fekvő, túlnépesedett hegyi falvakból érkeztek. A Koháryak a 18. században a zömében evangélikus faluba katolikusokat is telepítettek más birtokaikról. Lakói fazekasmesterséggel foglalkoztak, illetve lejártak aratni az Alföldre. 1828-ban 43 háza és 322 lakosa volt. 1893. november 11-én átadták a Murány-völgyi vasútvonalat a forgalomnak, melynek egyik megállóhelye Miglészpataka lett. 1906-ban belügyminisztériumi rendelettel a korábban használt Miglész helyett a középkori név helyreállításával a Miglészpataka hivatalos nevet állapították meg. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1932-ben Miglészpatakán született Garaj Lajos irodalomtörténész, műfordító. 1938. novemberétől 1945. januárjáig a község ismét Magyarországhoz került. 1948-ban szlovák hivatalos nevét a korábban használt Migles helyett Gemerská Milhosťra változtatták. 1964-ben Jolsvatapolcával egyesítették Gemerské Teplice („Gömörtapolca”) néven. Az egyesült községnek 1970-ben 429, 1980-ban 398, 1991-ben már csak 359 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el. 2011-ben megszüntették a személyforgalmat a Pelsőc-Murányalja vasútvonalon.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Jolsvatapolca evangélikus temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban. 1813-ban Jolsvatapolcán született Samo Tomášik szlovák költő és evangélikus lelkész, 1925-ben elhelyezett emléktáblája az evangélikus parókia falán látható. Miglészpataka klasszicista stílusú evangélikus temploma 1804-ben épült, 1949-ben átépítették.