Iske

Ižkovce
község
magyar lakosság 1910
100%
278
magyar lakosság 2011
84%
88
Népesség: 101
Terület: 4,22 km²
Tszf. magasság: 100 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07672
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Ungi-sík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Ung vármegye Nagykaposi járás kisközség

A község az Alföldön, a Nagykaposi-sík kistáj nyugati peremén fekszik, a Laborc bal partján, a vajáni hőerőmű közvetlen nyugati szomszédságában, Nagykapostól 10 km-re nyugatra. A Vajánt (4 km) Béssel (4 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Nagyráska, délről Bés, keletről Vaján, északról pedig Deregnyő községekkel határos. Északi határa Ung és Zemplén vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi, majd 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagymihályi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Az 1960-as években határának 11,3 %-át (az ekkor épülő hőerőmű területének egy részét) Vajánhoz csatolták, területe 1910-38-hoz képest 4,76 km²-ről 4,22 km²-re csökkent.

Népesség

Iskének 1880-ban 312 lakosa volt, a 20. században azonban folyamatosan csökkent népessége. 1910-ben 278, 1921-ben 275, 1938-ban pedig 260, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének felét elveszítette, 1991-2011 között további 18 %-os lakosságszámcsökkenés figyelhető meg (128 főről 105-re). A lakosság túlnyomó többsége ma is magyar nemzetiségű, bár a magyarok aránya 1991-2011 között 96,1 %-ról 83,8 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 3,1 %-ról 9,5 %-ra emelkedett. 2011-ben a lakosság kétharmada református, 14,3 %-a pedig római katolikus vallású volt.

Történelem

A település neve először a 13. század végén szerepel írásos forrásban. A falu lakóinak jelentős része a középkorban halász-pákász tevékenységet folytatott, emellett a falunak bőven voltak termőföldjei és rétjei. Az 1427. évi összeírás a Németi családot tünteti fel a falu tulajdonosaként. 1439-ben a Tegnyei, Kéri és Bajáni családoké, a 15. század végén a Deregnyey család birtoka. A Deregnyey család kihalása után kincstári birtok lett. Református egyházát 1619-ben említik először. Előbb Bés leányegyháza volt, majd anyaegyház lett. A fatemplomot toronnyal bővítették ki, mely 1905-ig ellenállt az idő vasfogának. Mikor falazata és tetőzete már nagyon megrongálódott, úgy határoztak, hogy újat építenek. A református egyház 1859-ben népiskolát is működtetett a faluban. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A község mai jellegét alapvetően meghatározza a közvetlen közelében 1966-ban felépült vajáni hőerőmű.

Mai jelentősége

Historizáló stílusú református temploma 1904–06-ban épült.