Ipolynyék

Vinica
község
magyar lakosság 1910
99%
1 746
magyar lakosság 2021
79%
1 415
Népesség: 1 808
Terület: 30,76 km²
Tszf. magasság: 164 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 99128
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Balassagyarmati-medence - Északnyugati-Kárpátok, Selmeci-körhegység, Korponai-erdő 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolynyéki járás kisközség

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájának északi peremén, a Korponai-erdő erdős, vulkanikus eredetű fennsíkjának déli lábánál fekszik, a Nagy-patak (más néven Egres-, vagy Hrussó-patak) partján, Balassagyarmattól 20 km-re északnyugatra, Ipolyságtól 21 km-re északkeletre, Nagykürtöstől 21 km-re délnyugara. Határának egyharmadát (32,6%) erdő borítja, 61,3 %-a mezőgazdaságilag művelt terület, magas a szőlőterület aránya is (170 ha - 5,5 %). Mellékutak kötik össze Ipolynagyfaluval (5 km), Magasmajtényon (5 km) keresztül a 75-ös főúttal (12 km), Dacsókeszivel (13 km), valamint Inámon (5 km) keresztül Ipolykeszivel (6,5 km). Nyugatról Kelenye és Ipolyszécsényke, délnyugatról Ipolynagyfalu, délről Ipolybalog, délkeletről Inám, északkeletről Gyürki és Kőkeszi, északról pedig Csall és Magasmajtény községekkel határos. Délnyugati határa a Galamia-patak mentén húzódik.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1905-ben alakult Alsónyék és Felsőnyék egyesítésével. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (30,76 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 30,77 km²).

Népesség

Ipolynyék a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 1759, 1921-ben 1833, 1938-ban pedig 2027, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a faluba közép-szlovákiai és magyarországi szlovák családokat telepítettek. 1991-2011 között népességének 8,2 %-át elveszítette (2037 főről 1870-re csökkent), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 8,6 %-ról 13,9 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (84,3 %) ma is magyar nemzetiségű. Lakosságának 93,9 %-a római katolikus vallású.

Történelem

A falu területe feltehetően az őskor óta folyamatosan lakott terület.. Megtalálták itt a kelták, kvádok, markomannok településeinek nyomait is. A honfoglalás után valószínűleg a Nyék törzs szálláshelye lehetett. Az első írásos említése 1156-ban "Nek" alakban történt, amikor is birtokosa egy ekényi földjét két házzal a bozóki apátságnak adta. 1351-ben már két település, Alsó- és Felsőnyék állt a helyén, melyeket "Also Nyek" és "Felseö Nyek" alakban említenek. Alsónyék a zólyomi váruradalom része, majd 1494-től a Nyéki, a Szécsényi és Révay családoké. A 15. és a 17. század között Hont és Nógrád vármegye többször tartotta itt közgyűléseit. Az Egres-patakon egykor kilenc malom is működött és 1880-tól gőzmalma is volt a községnek. Lakói között több iparos és kereskedő is volt. 1715-ben Alsónyéknek két malma és 16 adózó családfője, Felsőnyéknek egy malma és 13 családfője volt. 1720-ban 30, illetve 20 adózó háztartás volt a két településen, melyeket 1905-ben egyesítettek újra. 1828-ben Alsónyék 245 házában 1473 lakos élt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásának székhelye volt, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. A 20. század közepétől termálfürdő is működött itt. Az Ipolynyékhez tartozó Leklincpusztát 1343-ban "Neklyncz" alakban tűnik fel először írott forrásban. 1351-ben "Neghlynch", 1441-ben "Nyeglincz", 1451-ben "Neklyncz" alakban említik. 1828-ban mindössze 2 háza volt 18 lakossal.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, számos központi szerepkört betöltő község országszerte híres bortermeléséről. Legjelentősebb üzeme a gyorsfagyasztott zöldségeket gyártó Vinica Rt, de fatelep, valamint határában napkollektoros erőmű is található. A községben magyar óvoda és alapiskola (Balassi Bálint Alapiskola) egyaránt működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus templomát egy reneszánsz templom helyén 1842-46-ban építették klasszicista stílusban. A faluban két kastély is van (Teleki/Majthényi-kastély 1780-ban és Haydn-kastély a 19. század közepéről). 2006-ban egészalakos szobrot állítottak Szent Istvánnak, 2011-ben falumúzeum létesült. Az Őr-hegy oldalában tanösvényt alakítottak ki.

Település eseményei