Imely

Imeľ
község
magyar lakosság 1910
90%
1 374
magyar lakosság 2011
43%
878
Népesség: 1 946
Terület: 21,96 km²
Tszf. magasság: 111 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94652
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Érsekújvári-sík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Udvardi járás nagyközség

A Kisalföldön a Nyitra és a Zsitva folyók közötti síkságon (Érsekújvári-sík) fekszik, Ógyallától 6 km-re északnyugatra, Érsekújvártól 12 km-re délre, a járási székhelytől pedig 18 km-re északra. Közigazgatási területe 21,96 km², keleti határát a Zsitva-folyó alkotja, nyugaton az Öreg-Nyitrán 4 km-rel nyúlik túl katasztere. Északról Naszvad, nyugatról Vágfüzes, délről Martos, délkeletről és keletről Ógyalla, északkeletről Bajcs községek határolják.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozik. 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához kerülve 1960-ig az Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Területe nem változott 1921 óta.

Népesség

Imely lakossága ma már többségében szlovák nemzetiségű, 1991-2001 között kerültek a szlovákok többségbe és 2011-ben már csak a lakosság 2/5-e vallotta magát magyar nemzetiségűnek (ugyanakkor 2/3-a még mindig magyar anyanyelvűnek). A 18. században részben szlovákokkal újranépesített faluba (1921-ben 65 % magyar nemzetiségű) a második világháború után újabb szlovák családok települtek, ezzel párhuzamosan pedig magyar lakosságának egy részét a lakosságcsere keretében áttelepítették Magyarországra. Vallási megoszlás szerint hagyományosan katolikus többségű falu (a lakosság 4/5-e).

Történelem

A határában talált kelta leletek bizonyítják, hogy itt már a honfoglaló magyarság előtt is népes telep volt. A honfoglalás harmadik százada óta, közel hétszáz esztendőn át háborítatlanul az esztergomi érsekség uradalma. A XIII. század végén tűnik fel elsőnek neve Inő alakban, de egy, a XV század elejéről származó oklevél már Eme néven említi. Néhány évtized múltán a község neve Imee-re fejlődik s már megközelíti mai alakját. Tekintve, hogy a Nyitra völgyének aránylag fontos hadászati helyén fekszik, mindenkor a hadak útjában állott és emiatt sokat szenvedett. A török időkben teljesen elpusztult s az új telepesek szlovákok voltak, de ezek maradékai a környező ingoványokból visszatérő menekült magyarság hatása alatt rövidesen elmagyarosodtak. Emiatt a húszesztendős cseh uralom alatt elnyomásban részesült. Az 1500-as években mindössze egy halász lakott a mai Imely délkeleti táján s alig pár száz volt a lakosok száma 1800-ig, amióta is állandóan növekszik. A XX. sz. elején a Komárom vármegye Udvardi járásához tartozó nagyközség római katolikus és református elemi iskolákkal, római katolikus ifjúsági szervezettel, postaügynökséggel, telefonállomással rendelkezett. Lakosai földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, faeszközöket készítettek, dohányt termesztettek. Gyakori tevékenység volt a takácsipar, a kosárfonás és a hímzés is. A trianoni békeszerződés következményeképp Csehszlovákiához került, s 1927-ben Imeľ formára módosították a nevét. 1930-ban 1777 lakosa közül 805 magyarnak, 961 szlováknak vallotta magát. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Ebben az időben körjegyzőségi székhely. A második világháborút követően újra Csehszlovákiának adták. 1945-ben magyar lakói közül többeket csehországi kényszermunkára vittek, illetve 1947-ben 19 családot Magyarországra telepítettek át. Helyükbe magyarországi szlovák családok érkeztek. 1949 után megalakult a CSEMADOK, illetve 1949-ben létrejött a helyi mezőgazdasági szövetkezet (Efsz).

Mai jelentősége

A település óvodával, szlovák tannyelvű alapiskolával, művelődési házzal, Csemadok-alapszervezettel rendelkezik. A falu földjeinek többségét az ímelyi székhelyű Agrocoop használja, mely 1995-ben létesült a mezőgazdasági szövetkezet átalakulásával. Szlovákia egyik legnagyobb burgonyatermesztőjének számító Agrocoop burgonyatisztító és burgonyacsomagoló üzemet is működtet a faluban, mintegy 150 lakosnak biztosítva munkalehetőséget. Búza-, árpa-, kukoricatermesztéssel, tejelő szarvasmarha- és disznótartással (3500-4000 sertés) is foglalkoznak. Határában szőlőtermesztés folyik.