Hegyi

Zemplínske Kopčany
község
magyar lakosság 1910
83%
314
magyar lakosság 2011
22%
85
Népesség: 447
Terület: 9,66 km²
Tszf. magasság: 104 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07217
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Zempléni-sík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Nagymihályi járás kisközség

A község a Zempléni-sík délkeleti részén, a Laborc bal parti síkságán fekszik, Nagykapostól 17 km-re nyugatra, Nagymihálytól 21 km-re délre. A községen áthalad a Nagyráskát (4,5 km) Butkával (5,5 km) összekötő mellékút. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Délről Kisráska, nyugatról Málca és Márk, északról Szalók, keletről pedig Deregnyő községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nagymihályi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, nyugati és északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (9,66 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Hegyi a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A 20. század elején vegyes magyar-szlovák lakosságú község volt, magyar többséggel. 1910-ben 329, 1921-ben 379, 1938-ban pedig 464, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 16,4 %, 1921-ben pedig 14,2 % volt. A magyar nemzetiségűek aránya 1930-ra 59,8 %-ra csökkent. A 20. század második felében etnikai arculata megváltozott, a község 1961-re már szlovák többségűvé vált. 1970-2001 között a népesség folyamatos csökkenése figyelhető meg (lakosságszáma 306 főről 218-ra csökkent), a magyar nemzetiségűek aránya 1970-2011 között felére csökkent (43,5 %-ról 22,4 %-ra). 2011-ben a lakosság 72,3 %-a volt szlovák, 4,2 %-a pedig roma nemzetiségű. Lakossága a 21. század elejére kicserélődött, mára túlnyomó többsége (77,8 %) a roma etnikumhoz tartozik, ezzel összefüggésben a korábban csökkenő népességű falu lakosságszáma 2001-2011 között ugrásszerűen, 72,3 %-al nőtt (218 főről 379-re).

Történelem

1220 táján királyi adományként a Buttkayak birtokába került, a 15. századig maradt tulajdonukban. A tatárjárást követően IV. Béla király idegen lakosokat hozott a községbe. A 15. század után több tulajdonosa volt. 1411-ben birtokosok voltak még a Ráskay, a Márki és az Alcseby családok. A 15. század közepén a Buttkayak és a Pálócziak, a 16. században pedig többek között a Sárosi, Bánffy, Pethő, Ráskay, Vécsey és Orosz családok a társbirtokosok. A század végén a Ráskay, Soós, Eödönffy és Palocsay nemzetségek uralták. A 17. század elején a Sándoriaké volt, majd a Soós és Horváth családok a birtokosok. A 18. században mindössze tizennyolc család volt birtokos a faluban. 1831-ban lakói részt vettek a koleralázadásban. A 19. században vegyesen lakták görög katolikus vallású ruszinok, római katolikus szlovákok és református magyarok. A 19. század végén malom épült a faluban. 1900-ban a község fele leégett. 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, a történelmi Zemplén legészakabbi visszacsatolt települése és határközség lett, bár az új közigazgatásban Ung vármegyéhez csatolták. 1979-ig szlovák neve Kopčany volt, ekkor kapta a Zemplínske Kopčany nevet. Napjainkban népessége kicserélődött, több mint háromnegyedét romák alkotják, az 1945 előtt többségben alkotó magyarok szórványba kerültek.

Mai jelentősége

Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1795-ben épült klasszicista stílusban, a 18. század végén emelt klasszicista református templomát 1900–06 között építették újjá.