Gömörhosszúszó

Dlhá Ves
község
magyar lakosság 1910
100%
560
magyar lakosság 2011
79%
465
Népesség: 566
Terület: 10,75 km²
Tszf. magasság: 332 m
Körzethívószám: +421 (0) 58
Irányítószám: 04955
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Szilicei-fennsík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Tornaljai járás kisközség

A község a Szilicei-fennsík déli részén, a Pelsőcöt Aggtelekkel összekötő (587-es) út mentén fekszik, Pelsőctől 7 km-re délkeletre, Aggtelektől 6 km-re északnyugatra. Határának mintegy felét erdő borítja, másik felének legnagyobb része rét- és legelő. Nyugatról Csoltó és Lekenye, keletről Kecső, északról pedig Pelsőcardó községekkel határos, katasztere északkeleten Szádvárborsáéval, délen pedig Tornaljáéval érintkezik.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (10,75 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A község 18. században betelepült szlovák lakossága a 20. század elejére magyarrá vált. 1880-ban még a lakosság háromnegyede vallotta magát szlováknak, 1910-ben azonban lakossága már kivétel nélkül magyar nemzetiségű volt. 1910-ben 560, 1921-ben 582, 1938-ban 599, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét mindmáig megőrizte (csupán az 1930-as népszámlálás mutatott ki (cseh)szlovák többséget). Központi községként a 20. század második felében sem vesztett népességéből, 1991-2011 között azonban már 12,1 %-os népességcsökkenés (667 főről 586-ra) figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya 88,3 %-ról 79,4 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 11,4 %-ról 17,4 %-ra nőtt.

Történelem

A falut valószínűleg a 12. század második felében alapították, első birtokosai a Kacsicsok voltak. 1243-ban, Pelsőc határjárásában, mint a Kacsics-birtok szélső települése szerepel, tőle északra ekkor lakatlan bükkerdő terült el. Erdei tisztáson létrejött, magyar alapítású falu volt. Templomos hely volt, plébániatemplomát Szent Lászlónak szentelték. Először 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik "Horuati" néven. 1423-ben "Hoziwho", 1427-ben "Wziuzow" néven szerepel az írott forrásokban. Első templomát a Bebekek építették 1371-ben. A 14. században vámszedőhely volt. Később a Bejei család birtoka volt, lakói a 16. században református hitre tértek. 1564-től kezdve állandósultak a török zaklatásai, végül 1660-ban a török támadások következtében a falu elnéptelenedett és több mint egy évszázadig puszta volt. 1760 körül evangélikus vallású Murány-vidéki szlovákokkal és ruszinokkal telepítették újra. 1773-ban 24 jobbágytelke volt. 1789-ben az egész falu leégett. 1828-ban 67 háza volt 464 lakossal, akik főként juhpásztorkodással foglalkoztak. Lakói a 20. század elejére magyarrá váltak, de nyelvüket még 1910-ben is jó részben megőrizték. 1906-ig Hosszúszó néven szerepelt, ekkor kapta a hivatalos Gömörhosszúszó nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1978-ban megszüntetett magyar nyelvű oktatás 1996-ban indult újra a községben.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. Evangélikus temploma 1792-ben épült klasszicista stílusban. Népművészetét a 2001-ben megnyitott faluház mutatja be.