Gice

A község a Murány-völgyében, a Murány bal partján, a Jolsvai-karszt nyugati lábánál fekszik, a Pelsőc-Murány vasútvonal (megállóhely, 2011 óta nincs forgalom) mentén, Tornaljától 20 km-re északra, Jolsvától 9 km-re, Nagyrőcétől 21 km-re délkeletre, Pelsőctől 11 km-re nyugatra. Egyike az ún. "agyagövezet" községeinek. Mellékutak kötik össze Jolsvatapolcával (5 km), Gömörligettel (3 km) és Licével (3,5 km). Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. A falutól keletre emelkedik a Jolsvai-karszt részét alkotó, 360 m-ig emelkedő Gicei oldalhegy, nyugatra pedig a Murány hordalékkúpja terül el. Legmagasabb pontja a 390 méter magas Zárhegy. Délről Lice, nyugatról Süvete, északról Jolsvatapolca (Miglész katasztere), északkeletről Gömörliget, keletről pedig Özörény községekkel határos. Süvetével közös határát a Murány-patak alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához (1900-ban még Tornaljai járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagyrőcei járáshoz, 1960-1996 között a Rozsnyói járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (12,56 km²) az elmúlt száz évben nem változott.

Gice a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 530, 1921-ben 537, 1938-ban pedig 592, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben a romák a lakosság egytizedét alkották, 1930-ban a (cseh)szlovákok aránya 8,3 % volt. 1945 után észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe, ennek ellenére magyar többségét egészen 1991-ig megőrizte. 1940-1991 között népessége csaknem egyharmadával nőtt, ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya 99 %-ról 48,3 %-ra csökkent. Népessége a 20. század végére kicserélődött és túlnyomórészt roma lakosságú (75,1 %) településsé vált (a roma anyanyelvűek aránya 30,1 %), ezzel összefüggésben dinamikus népességnövekedés (1991-2011 között 17,7 % - 745 főről 877-re) figyelhető meg a községben. A roma lakosság nemzetiségi bevallásának változásával (2001-ben az összlakosság 50,1 %-a, 2011-ben 44,6 %-a vallotta magát romának) 2011-re a magyar nemzetiségűek aránya a lakosság 19,4 %-ára (a magyar anyanyelvűek aránya 25,9 %), a szlovákoké 26,8 %-ára csökkent. 1991-ben még a (nagyrészt magyar anyanyelvű) gicei romák túlnyomórészt szlováknak vallották magukat. Az 1921-ben még református többségű (47,1 %) faluban 2011-re a reformátusok aránya 17 %-ra, a római katolikusoké 34,5 %-ról 12,4 %-ra csökkent. Gice egyike azon kevés szlovákiai településeknek, ahol a többséget (47,0 %) a felekezeten kívüliek alkotják.

A település a 12. század második felében keletkezett, a Zách-nemzetség földjén, mely az Ákosok (később Bebekek) földjei közé ékelődött. Magyar személynévi névadással keletkezett (Gice a Gregorius-Gergely kicsinyített alakja). 1327-ben "Gyuche" alakban említik először és már a 14. század első felében állt plébániatemploma, melyet 1338-ban említenek először. A falu földesura a helyi nemes Giczey család volt. 1418-ban "Gyche", 1565-ben "Hwczin", 1580-ban "Hwsin" néven említik. 1427-ben 32 portával adózott a Giczey családnak. Gice az alsó Murány-völgy iskolai és egyházi központja volt, a 16. században északról érkező szlávok telepedtek le itt (ekkortól használják szlovák nevét - Hučín). Eredeti lakossága magyar volt, de kezdetektől a nyelvhatáron feküdt és lakói szlovákul is beszéltek. A 16. században lakossága református hitre tért, református iskoláját 1599-ben említik először. A 16-17. században súlyosan visszavetette fejlődését, hogy a hadak útjában feküdt. 1677-ben Giczey Zsigmondnak kétemeletes fa udvarháza volt itt. 1711-ben a pestisjárványban 133-an vesztették életüket, ezután alig 7 család maradt a faluban. A Czékus család a 18. században lett a falu birtokosa. Czékus Mátyás ekkor vette feleségül Giczey Máriát a birtok örökösét. A család kastélyt is építtetett itt, mely ma is a község egyik nevezetessége. A 18. században vegyes magyar-szlovák lakosságú településként említik, mely fontos kereskedelmi központ volt, elsősorban fazekasságáról és pipakészítéséről ismert. 1773-ban 30 család élt itt. 1828-ban 76 háza és 551 lakosa volt a községnek, akik mezőgazdasággal, mészégetéssel, fazekassággal foglalkoztak. A Fáy család szintén házassággal került a falu birtokosai közé. 1871 és 1891 között Fáy Gusztáv a vármegye alispánja volt, tőle pedig fia örökölte ezt a tisztséget. A község birtokosai voltak még a Diószeghy és Orosz családok. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel, fazekassággal foglalkoztak. 1893-ben megépült a Pelsőc-Murány vasútvonal, melynek egyik állomása Gicén volt (2011-ben megszüntették). A 20. század elején Fáy Albert, Remenyik Andor és Nagy Elemér voltak a főbb földbirtokosok a faluban. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához (korábban Tornaljai járásához) tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1961-től a Murány völgyébe tervezett vízierőmű miatt építési tilalom volt a községben. Lakossága a 20. század végére kicserélődött és roma többségű településsé vált, a betelepülő szlovák és roma anyanyelvű romák kisebbségbe szorították mind a magyar nemzetiségű, mind a magyar anyanyelvű lakosságot. Az elszegényedő, fokozottan hátrányos helyzetű településen 2004 februárjában 20 helybéli lakos kifosztotta a helyi élelmiszerboltot a kelet-szlovákiai éhséglázadás során.

A községben 4 évfolyamos, szlovák-magyar tanítási nyelvű alapiskola és szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Református temploma a 14. században épült gótikus stílusban, mai formáját a 19. században nyerte el. Két klasszicista stílusú kastély is található itt, a Czékus-kastély a 18. század végén, a Fay-kastély 1807-ben épült.