Gesztete

Hostice
község
magyar lakosság 1910
99%
714
magyar lakosság 2021
76%
797
Népesség: 1 079
Terület: 21,12 km²
Tszf. magasság: 205 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98004
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Vajdavár-dombvidék , Gömöri-erdőhát 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rimaszécsi járás kisközség

A község a Gömöri-erdőhát dombvidékén, a Macskás-patak völgyében fekszik, Feledtől 11 km-re, Rimaszombattól 22 km-re délre, az Almágyot (12 km) Rimasimonyival (5,5 km) összekötő országút mentén. Mellékút köti össze a szomszédos Détérrel (3 km) is. Határa csaknem felerészben erdővel borított, 360 méterig magasodó dombvidék (maga a falu 200 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik). Nyugatról és délnyugatról Détér, északnyugatról Feled, északkeletről Darnya és Serke, délkeletről Hangony, délről pedig Domaházával határos. Délkeleti és déli határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között. Hangonnyal közös határa Gömör-Kishont és Borsod vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott (1921: 21,10 km², 2011: 21,12 km²).

Népesség

1910-ben 722, 1921-ben 725, 1938-ban pedig 849, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A lakosság kétharmadát (66,8 %) alkotó romák identitásváltása miatt 2011-ben még lakosságának 87 %-a, 2011-ben már csak 48,5 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek (ugyanakkor 91,4 %-a magyar anyanyelvűnek). 2011-ben a lakosság 36,6 %-a roma, 8,3 %-a pedig szlovák nemzetiségű vallotta magát, nem nyilatkozott 6,4 %. A roma lakosság magasabb természetes szaporodásával függ össze az is, hogy 1991-2011 között a község népességszáma 31,4 %-al nőtt (777 főről 1021-re). A túlnyomó többség (90,9 %) római katolikus vallású. Egyetlen lakott külterületén, Katalinpusztán 2011-ben 29 állandó lakos (az összlakosság 2,8 %-a) élt.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területén már a korai bronzkorban éltek emberek, a pilinyi kultúra tárgyi emlékei kerültek itt elő. A mai települést 1332-ben „Gezeche” alakban említik először, Ajnácskő várának uradalmához tartozott. 1350-ben „Geste”, 1431-ben „Gezthete” néven szerepel. A Rátold nemzetségé, később hosszú ideig a Putnoky család volt a község földesura, akik kastélyt is építettek ide, mely azonban csak romos állapotban maradt fenn. A későbbiekben a Lórántffy, a báró Vécsey, a Balajthy, a Csank , a Jankovics és gróf Bethlen családok voltak a község birtokosai. A település utolsó birtokosa Putnoky Móriczné volt. 1828-ban 82 házában 712 lakos élt, akik javarészt mezőgazdasággal foglalkoztak. 1890-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, melyben az egész község leégett. A település 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Az első világháborúban elesett helybeliek emlékművét 1939-ben állították, majd ezt a II. világháborúban elhunytak névsorával egészítették ki. A község postahivatala 1940-ben, a kultúrháza 1957-ben épült.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található, postahivatallal és orvosi rendelővel is rendelkezik. Szent Andrásnak szentelt római katolikus temploma 1783-87 között épült barokk stílusban, a Vécsey-kúria a 18. század második felében épült, ma romokban áll. A falunak több népi együttese van: az ifjúsági Kisbarkó együttes, a Barkó menyecske kórus és a Vadrózsa roma népi tánc és énekegyüttes.