Gács

Halič
község
magyar lakosság 1910
51%
637
magyar lakosság 2011
1%
20
Népesség: 1 638
Terület: 21,82 km²
Tszf. magasság: 262 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98511
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Losonci-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nógrád vármegye Gácsi járás kisközség

Gács a Losonci-medence északnyugati részén, 270 méteres tengerszint feletti magasságban, a Tugár-patak (Tuhársky potok) mentén fekszik, Losonctól 8 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 28 km-re északkeletre. Csaknem egybeépült a tőle északra fekvő Gácsfaluval. A település a 303 méter magas Gácsi-várdomb alatt terül el, a községterület legészakabbi részén. Határa délen az erdők borította Jelsőci-dombság nagy részét magába foglalja, a Jalsovík- és a Maskófalvi-patak völgyének egy részével. 207-303 méter tengerszint feletti magasságban húzódó határának 2010-ben 53,3 %-át (1163 ha) erdő, 25,7 %-át (560 ha) szántó, 14,6 %-át (319 ha) pedig rét és legelő foglalta el. Egyetlen külterületi lakott helye a község központjától 3 km-re délkeletre található Telkipuszta (Dolná Telka) és a hozzá tartozó Józseftelek (Horná Telka). A határa déli részén fekvő Jelsovikpuszta és Ráckapuszta a 20. század első felében elpusztult. Gács fontos forgalmi csomópont, érinti a 75-ös országos főút Nagykürtös és Losonc közötti szakasza; a 2661-es út Gácslápos (3 km), a 2664-es út Gácsfalun (1,5 km) keresztül Patakalja (7 km), a 2664-es út pedig Losonctamási (4 km) felé teremt összeköttetést. 1906-1967 között vasúti szárnyvonal is összekötötte Pozsonnyal. Északról Gácsfalu, nyugatról Gácslápos, Gácsliget és Maskófalva, délnyugatról (rövid szakaszon) Nagylibercse, délről Vilke és Jelsőc, délkeletről Panyidaróc, keletről pedig Losonc kataszterével határos. Északi határát a Tugár-patak, illetve a 75-ös út vonala képezi.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1765-től 1871-ig mezőváros volt, majd kisközségként 1852-1920-ig Nógrád vármegye Gácsi járásának székhelye volt (1872-1883 között a járást megszüntették, ebben az időszakban a Losonci járáshoz tartozott). A csehszlovák közigazgatásban 1922 után végig a (változó területű) Losonci járás része volt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás), 1940-ben nagyközséggé nyilvánították. 1950 után területének 7,9 százalékát elveszítette, amikor Szoliszkópuszta nagy részét és Jenkepusztát Jelsőchöz csatolták – határa ezzel az 1910/21-es 23,69 km²-ről 21,82 km²-re (2011) csökkent.

Népesség

Gácsnak 2011-ben 1697 lakosa volt, melynek 87,2 %-a volt szlovák és 1,2 %-a (20 fő) magyar nemzetiségű (1,9 %-a – 33 fő – magyar anyanyelvű). 2013-ban népességének 9,1 %-a a roma etnikumhoz tartozott. A községben a 20. század első feléig jelentős magyar kisebbség is élt és az 1910-es népszámláláskor relatív magyar többséget (50,9 %) mutattak ki. A valós nemzetiségi megoszlást jobban mutatják az 1880-as (ekkor a lakosság 77,2 %-a volt szlovák és 13,3 %-a magyar anyanyelvű) és az 1921-es népszámlálás (76,7 % csehszlovák és 18,3 % magyar nemzetiségű) adatai. 1930-ban Gács lakosságának alig 3,5 %-a vallotta magát magyarnak, míg a magyar fennhatóság alatt tartott 1941-es népszámláláskor csaknem kétharmada. A 20. században az 1930-41 közötti időszakban a lakosságszám egyharmadával csökkent (1440 főről 958 főre), azt ezt követő négy évtizedre viszont a folyamatos gyarapodás volt a jellemző (1970-ben 1531, 1980-ban 1615 lakosa volt a községnek). Az 1980 óta eltelt időszakban a népességszám nagyfokú stabilitása figyelhető meg (1991-ben a községnek 1659, 2001-ben 1676, 2011-ben 1697, 2017-ben pedig 1668 lakosa volt). 2011-ben népességének 61,6 %-a (1921-ben még 84,5 %-a) volt római katolikus, 16,0 %-a pedig evangélikus (1921-ben 10,8 %) vallású és 9,4 %-a felekezeten kívüli. 1921-ben még lakosságának 4,2 %-a (51 fő) izraelita vallású volt. 2011-ben Telkipusztán élt a község népességének 5,1 %-a (87 fő). Népsűrűsége 2011-ben 77,8 fő/km² volt.

Történelem

A település neve szláv eredetű, Mocsáry Antal feltételezése szerint az itt letelepített galíciaiakról kapta. Gács várát a Losonczy család építtette fel a 13. század második felében. 1321-ben, a Csák Mátéval vívott harcokban elpusztult, 1386-ban Losonczy István építtette újjá. A vár alatti település 1299-ben Holuch, 1347-ben Galch, 1386-ban Gach, 1435-ben pedig Gaach alakban szerepelt okiratokban, temploma az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben már szerepelt. Később gyakran említik Gácsváralja néven is. Az 1440-es években a vár Giskra csapatainak kezére került, de Hunyadi János 1451-ben visszafoglalta. A 16. század első felétől a Forgách család birtokába került és maradt három évszázadon keresztül. 1544-ben várát királyi rendeletre lerombolták. 1554-től 1593-ig török hódoltsági terület volt, 1562-63-ban 15 adóköteles portával. 1612-ben a romos vár helyén Forgách Zsigmond, Nógrád főispánja hat saroktornyos reneszánsz kastélyt építtetett. Később Forgách Ádám országbíró uradalmi központja lett. Gács első pecsétjét 1633-ból ismerjük. 1678. novemberében a várat Thököly Imre seregei ostromolták. 1701-ben megalakult a szűcsök és a csizmadiák céhe. 1703-ban Gács várába menekült a Rákóczi-felkelés kitörésekor a császárhű vidéki nemesség nagy része, de később meghódolt a kurucoknak, 1709-ben ostrom nélkül foglalták el a császáriak. 1712-ben a pestisjárványban a lakosság nagy része életét vesztette. 1715-ben hat magyar és öt szlovák háztartás volt a településen. A váralján az első templom, melyet a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére szenteltek, 1743-ban épült. Gács 1765-ben mezővárosi jogokat kapott, ahol országos vásárokat is tartottak. 1767-ben itt alapították Magyarország első posztómanufaktúráját, mely egészen 1926-ig üzemelt. A manufaktúra 1800-ban részvénytársasággá alakult, gyors növekedését a 19. században a hadsereg megrendeléseinek köszönhette, az 1850-es években porosz szakemberek segítségével modernizálták. Az új gyárat az ország első ipari rendeltetésű gőzgépével 1832-ben helyezték üzembe. Gács cserépedény-készítéséről is híres volt, a fazekascéhet 1726-ban alapították (a kiváltságaikhoz ragaszkodó fazekasmesterek még a 19. század végén is fenntartották a céhes szerveződési formát). Majolikagyára 1767-től a 19. század elejéig működött. Vendégfogadó és 1766-1842 között postaállomás is működött a településen. 1784-87-ben, az első magyarországi népszámláláskor 181 háza és 1102 lakosa volt. Az első cigányok 1775-ben telepedtek le itt. 1816-ban új katolikus iskolát alapítottak Gácson. 1826-ban felépült Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma, melynek tornyát 1835-ben építették hozzá. 1828-ban 186 háza és 1235 lakosa volt. 1831-ben Kazinczy Ferenc, 1845-ben pedig Petőfi Sándor is meglátogatta a gácsi várkastélyt. 1836-ban cukorgyárat is létesítettek itt. 1852-től Gács járási székhely lett, 1872-1883 között azonban a Gácsi járást megszüntették. A 19. század második felétől zsidó közösség (1851-ben 47, 1880-ban 38, 1921-ben 51 fő) is élt Gácson, ahol izraelita temető és 1925-ben neológ zsinagóga is létesült. 1874-75-ben Shvoy Miklós Nógrád vármegyét bemutató monográfiájában az akkor 1211 lakosú, kisközséggé lefokozott mezőváros tárgyalásánál jó rétjeit és rozstermő földjeit, marhavásárait, szép tölgyerdejét, kétosztályos magyar nyelvű elemi iskoláját, távíróállomását és (1867-től) mechanikus szövőszékekkel ellátott posztógyárát emeli ki. Az 1849-ig működő sóhivatal épületében ekkor a kerületi csendbiztos és a pandúrok szállása volt. 1876-ban munkás-segélyegylet, 1877-ben önkéntes tűzoltóegylet alakult a községben. 1884-től tíz éven keresztül a gácsi Vörös Kereszthez címzett gyógyszertárban dolgozott Csontváry Kosztka Tivadar. A 20. század elején, a járási székhelyen és a Forgách birtokok uradalmi központjában szolgabírói hivatal és takarékpénztár (1903-tól) működött. 1906. december 18-án átadták a Losoncot Gáccsal összekötő vasúti szárnyvonalat. Az első világháborúban a község 35 lakosa vesztette életét. 1919. júniusában a Tanácsköztársaság kis időre népi tulajdonba vette a várkastélyt. 1920-ig a község Nógrád vármegye Gácsi járásának székhelye volt. 1921-ben 1240, 1930-ban már 1440 lakosa volt. Az 1920-as években a csehszlovák földbirtokreform során szlovák kolonisták telepedtek le a község határában – Telkipusztán és az 1950 után Jelsőchöz csatolt Szoliszkópusztán. Utóbbi kolónián a Forgách család egykori birtokán 8 család kapott földet 210 hektáron, 1930-ban már 50-en éltek itt. 1921-ban agrársztrájkra (Telkipusztán), 1928-ban pedig nagy munkanélküli-tüntetésre került sor a községben. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Gácsnál húzta meg, ezután határközséggé vált, melyet három oldalról vett körbe a szlovák bábállam területe (a szomszédos Gácsfalu már Szlovákiához tartozott). A kolonisták egy része elmenekült és 1930-hoz képest egyharmadával csökkent a község népessége, 1938-ban 259 háza és 1089 lakosa volt, 1941-ben már csak 958-an éltek itt. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 35 fő volt az izraelita vallásúak száma) koncentrációs táborba hurcolták. Szeptemberben a gácsi várkastélyban titkos magyar-szovjet tárgyalásokra került sor a háborúból való kilépésről. Később a várban a német katonai parancsnokság rendezkedett be. Gácsot 1945. január 20-án foglalta el a szovjet és a román hadsereg hosszas harcok után. A második világháborúban súlyosan megsérült várat 1955-63 között helyreállították, majd 1965-1994 között gyógypedagógiai intézet működött benne. Mezőgazdasági szövetkezetét 1955-ben alapították, később állami gazdasággá alakult. 1967-ben megszűnt a forgalom a Losonc-Gács vasútvonalon. A ma Gácshoz tartozó, a Maskófalvi-patak mentén fekvő Ráckapuszta egykor önálló falu volt, saját templommal. Első írásos említését 1249-ben terra Rocheteluky néven találjuk, később, mint Rochkateluk (1379), Ráczfalu (1549), Racskó (1554), illetve Ráczfalva (1556) szerepelt. 1554-ben 7 háztartása fizetett adót a töröknek. A 17. század harcaiban pusztult el.

Mai jelentősége

A községben szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található, egy pékség és egy kandallókat gyártó cég (Lustroj) is működik itt. A település felett magasodó, egy középkori vár helyén 1612-ben reneszánsz stílusban épült, majd 1762-ben barokk stílusban átépített Forgách-kastélyban 2016 óta luxusszálloda működik. A várat 12 hektáros park veszi körül mesterséges tóval. A Szent Kereszt megtalálása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1826-ban, a Szentháromságnak szentelt temetőkápolnája pedig 1843-ban épült klasszicista stílusban. A templom nagyméretű oltárképét Kubányi Lajos festette 1889-ben. Evangélikus temploma eredetileg 1925-ben, mint neológ zsinagóga épült, 2009-ben alakították át templommá. A község gazdag ipartörténeti emlékekben is: az egykori királyi sóház 1767-ben barokk-klasszicista stílusban épült, a régi majolikagyár 18. század közepi barokk és a posztógyár 19. század eleji klasszicista stílusú épülete is fennmaradt.