Für

Rúbaň
község
magyar lakosság 1910
94%
1 038
magyar lakosság 2011
73%
707
Népesség: 1 002
Terület: 16,11 km²
Tszf. magasság: 135 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94136
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Udvardi járás nagyközség

A község a Kisalföld peremén, a Garammenti-hátság nyugati lábánál, a Párizs-patak mentén, Érsekújvártól 27 km-re keletre, Komáromtól 38 km-re északkeletre, Kürttől 3 km-re északra, Jászfalutól 8 km-re délre fekszik, a Kürtöt Jászfaluval összekötő országút mentén. Délről Kürt, délnyugatról Perbete, északról Csúz, keletről pedig Szőgyén községekkel határos. Keleti határa Komárom és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után az Ógyallai járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (ekkor nagyközségi rangját elvesztette). Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és az Ógyallai járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. Területe (16,11 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 1101, 1921-ben 1167, 1939-ben pedig 1283, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1991-2001 között kimagasló népességfogyás sújtotta (17 %-os népességveszteség, 1161 főről 964-re), melyet 2001-2011 között sikerült megállítani. A lakosság túlnyomó többsége (72,7 %) magyar nemzetiségű volt, a szlovákok aránya 2011-ben 17,2 % volt, nem változott jelentős mértékben a rendszerváltás óta. A romák aránya 12,6 %. Az összlakosság 82,5 %-a római katolikus vallású.

Történelem

Korán lakott település, egyike a környék legősibb településeinek. Már a honfoglaló magyarok is találtak itt avarokat, a terület védtelenebb oldalán földvárszerű védelmi töltésekkel, melyek még a 18. században is láthatók voltak a feljegyzések szerint. Már a 13. században volt temploma. 1270-ben a komáromi váruradalom része lett, majd 1321-ben a trencséni váruradalomhoz csatolták, illetve később királyi birtok lett. Az Anjou királyok idején egyházi tulajdonba ment át. A következő századokban a Balogh, a Senye, majd a Palásthy családok birokolják. A török idején a pusztításoknak, de az 1631-es pestisjárványnak is köszönhetően szinte teljesen elnéptelenedett, ezért alakosság pótlására szlovákokat telepítettek ide, akikkel ismét katolikus többségű falu lett, az addig református település. A Rákóczi-szabadságharc idején több hadiesemény zajlott a faluban. A 18. század elején a Pócs családé, a 19. században mellettük pedig a Steigereké a település java. 1831-ben kolera, 1855-ben pestisjárvány pusztított, de tűzvészek is pusztították, az egyik ilyenben (1890-ben) le is égett a régi templom, s helyette 1908-ban újat építettek. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Magyar lakossága mellé a második világháború utáni belső telepítések során Trencsén környéki, kiszucai és külföldi szlovákok települtek.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda és alapiskola működik. Főbb nevezetességei Szent Imrének szentelt római katolikus temploma (1908), a klasszicista stílusú Horváth-Jankovich-kastély, melyet a 18. század második felében építettek, valamint a 17. század végén emelt Vargha-kúria. Határa kiváló szőlőtermő terület.