Felsőtúr

Horné Turovce
község
magyar lakosság 1910
98%
611
magyar lakosság 2011
63%
379
Népesség: 603
Terület: 12,97 km²
Tszf. magasság: 143 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93581
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolysági járás kisközség

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi pereménél, a Korponai-erdő déli lábánál, a Korpona-patak völgyében fekszik, Ipolyságtól 6 km-re északra, Palásttól 6 km-re délnyugatra. Mellékút köti össze Palásttal, valamint a szomszédos Nagytúron (2 km) keresztül Ipolysággal. Északnyugatról Szalatnya, nyugatról Kistompa, délről Nagytúr, keletről Ipolyság (Tesmag katasztere), északról pedig Palást határolja. Területének nagyobb része mezőgazdaságilag művelt, mintegy egyötödét pedig erdő borítja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (12,97 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910/1938: 12,98 km²).

Népesség

1910-ben 621, 1921-ben 583, 1938-ban pedig 681, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 8,7 %, 1930-ban 22,9 % volt. 1945 után magyar lakosságának 14,4 %-át kitelepítették, de magyar többségét napjainkig sikerült megőriznie (1961-ben 70,9 %, 2011-ben 62,6 %). 1991-2011 között lakossága 8,3 %-al csökkent (660 főről 605-re), a szlovák nemzetiségűek aránya ezzel párhuzamosan 27,1 %-ról 34,9 %-ra nőtt. A roma etnikuhoz tartozik a lakosság 8,5 %-a. Lakosságának túlnyomó többsége (92,6 %) római katolikus vallású. Egyedüli külterületi lakott helye Bodorpuszta, ahol 2011-ben 37 állandó lakos (az összlakosság 6,1 %-a) élt.

Történelem

Első okleveles említése Tur alakban 1156-ból származik, annak kapcsán, hogy Márton érsek a falu dézsmáját az esztergomi káptalan javadalmai közé utalta. A tatárjárás után a község erőteljes virágzásnak indul, amiről a pápai tizedszedő-jegyzékek is tanúságot tesznek. Később 1332-ben a pápai tizedjegyzékben szerepel, amely István nevű papját is említi. 1417-ben Naghthwr, 1517-ben Iwanczthwrya néven említik. A 15. században Nagy Thür alakban szerepel okleveleinkben és ez idő tájt a Vajda- és Jánoki-családok birtokában találjuk. Egy Joannes de Thür nevű királyi megbízott, aki a sági konvent megrohanása és kifosztása ügyében maga elé idéztette Lévai Cseh Pétert, a községtől vette nevét. A 18. és 19. században a báró Scherpon- és Nedeczky-család a legjelentősebb birtokosai. A községet nem kerülték el a katasztrófák sem. 1831-ben, 1866-ban és 1873-ban kolerajárvány sújtotta, 1858-ban pedig a templom égett le, helyette újat kellett építeni. 1853-ban 9 nemesi kúria és 43 porta állt a községben. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz csatolták.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található, határában kőbányászat folyik és napkollektoros erőmű működik. Szent Jakabnak szentelt római katolikus templomát 1693-ban építették reneszánsz stílusban, 1865-ben átépítették. A faluban több régi kúria is fennmaradt (két Pongrácz-kúria, Nedeczky- és Móser-kúriák).