Felsőszemeréd

Horné Semerovce
község
magyar lakosság 1910
91%
630
magyar lakosság 2011
45%
276
Népesség: 603
Terület: 10,09 km²
Tszf. magasság: 132 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93584
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolysági járás kisközség

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékén, a Selmec-patak völgyében fekszik, Ipolyságtól 9 km-re északnyugatra, Lévától 30 km-re délkeletre, Korponától 33 km-re délre. Fontos forgalmi csomópont, itt keresztezi egymást a 75-ös (Érsekújvár-Losonc), valamint a 66-os (Zólyom-Ipolyság) országos főút. Határának legnagyobb része dombos, mezőgazdaságilag művelt terület. Délről Felsőszemeréd, nyugatról Szántó és Deménd, északról Egeg, keletről Kistompa, délkeletről pedig Gyerk községekkel határos. Déli határának egy részét a 75-ös főút, keleti határának egy részét pedig a Selmec-patak alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Mai területe (10,09 km²) 1949 után alakult ki, amikor Pusztafalut és vele Alsószemeréd határának északkeleti részét Felsőszemerédhez tartozták, egy kisebb területet Horvátitól csatolták hozzá, ugyanakkor a korábban hozzá tartozó Királyfiapuszta Egeghez került, így összességében 65 hektárral (6,1 %) csökkent területe 1910-1938-hoz képest (10,74 km²).

Népesség

1910-ben 690, 1921-ben 851, 1938-ban 669, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-1910 között a szlovákok aránya 21,1 %-ról 7 %-ra csökkent, majd 1921-re 33 %-ra nőtt. Magyar többségét 1945 után is megőrizte (1961-ben 64,2 %). 1991-2011 között népessége 11 %-al csökkent (685 főről 610-re), a magyar nemzetiségűek aráya 65,1 %-ról 45,3 %-ra csökkent, a szlovákoké 33,6 %-ról 51,5 %-ra nőtt, így 2001-2011 között megfordult a nemzetiségi arány és Felsőszemeréd szlovák többségűvé vált. A lakosság túlnyomó többsége (89,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

A tatárjárás korából már ismert, innen datálódik első okiratos említése is 1268-ban IV. Béla oklevelében Zemered néven. A 13. század végén az ipolyviski vár tartozékaként a Cseszneky család birtoka volt. 1324-ben Scemered, 1351-ben Eghazaszemered, 1347-ben pedig mint Possessio Zemered néven szerepel, mint a Kacsics-nemzetségbeli Kónya Miklós felesége birtoka. A 18. század első évtizedeiben a báró Hellenbach-család birtokában találjuk, majd a következő században a Földváry-, Ivánka- és Steinlein-családok is birtokosok itt. A 18. századra a falu elnéptelenedett. 1715-ben 11, 1720-ban 7 háztartása volt. 1770-ben 10 jobbágy és 8 zsellércsalád élt a faluban. 1828-ban 50 házában 302 lakos élt. 1850-ben 359 lakosa volt. A korábban a községhez tartozó Királyfia-pusztáról 15. században kelt oklevelek is említést tesznek és mint a Királyfiai- és Veseni-családok birtokáról. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. A magyar oktatás a faluban a 21. század elején megszűnt.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. A Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma a 13. században épült román-gótikus stílusban, gótikus kapujának kőgerendáján 1482-ből származó rovásírásos emlék látható. 1763-ban épült barokk-klasszicista kastélya ma romokban áll, hatalmas kastélypark tartozik hozzá.