Felsőkemence

Felsőkemence az Abaúji-hegyalja északi részén, a Kemencei-patak (Kamenický potok) völgyében, 354 méteres (határa 323-911 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Szalánci-hegység nyugati lábánál, Kassától 23 km-re keletre, Hernádzsadánytól 27 km-re északkeletre, Gálszécstől 20 km-re északnyugatra, Kecertől pedig 9 km-re délkeletre. A Kemencei-patak két partján kialakult, mintegy 400 m hosszan elnyúló történelmi településmag 1960-1990 között észak és délnyugat felé terjeszkedett, ebben az időszakban alakult ki a községközponttól északra, a Zsivota déli és az Ostrá Hora nyugati oldalán egy kiterjedt hétvégi házas üdülőövezet is (Chmelík, Pod Životmi). Egyéb külterületi lakott helye nincs. Határának keleti részét a Szalánci-hegység Makovica-hegycsoportjához tartozó, lomboserdőkkel (bükkösök, gyertyánosok és tölgyesek) borított vulkanikus eredetű hegyvidék foglalja el (a 911 méter magas, Bányapataka és Felsőkemence határánál emelkedő Mošník-hegy nyugati lejtői). Mezőgazdaságilag művelt területei a Kemencei-patak völgyére (a községhatár délnyugati része) korlátozódnak. 2011-ben területének 47,8 százalékát erdő (542 ha), 27,8 százalékát szántóföld (315 ha), 18,5 százalékát rét és legelő (210 ha), 2,3 százalékát pedig beépített terület (26 ha) foglalta el. Területén keresztülhalad a Magyarbődöt Varannóval összekötő 576-os út, maga Felsőkemence az erről leágazó 3291-es számú bekötőúton (1 km) közelíthető meg. Alsókemencével (2 km) számozatlan harmadrendű út köti össze. Délről Alsókemence, nyugatról Ósvacsákány, északnyugatról és északról Ránkfüred (Zsír és Ránkfüred kataszetere), keletről pedig Dargó és Bányapataka községekkel határos. Déli határának nagy részét az Olsavec-patak alkotja, keleti határa Abaúj és Zemplén vármegyék történelmi határát követi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Kassai, 1949-1960 között a Gálszécsi, majd 1960 után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe az elmúlt évszázad során csak minimális mértékben változott (1910-21: 11,31 km², 2011: 11,33 km²).

Felsőkemence népessége 2011-ben 266 fő volt, melynek 94,0 %-a volt szlovák és 1,1 %-a (3 fő) magyar nemzetiségű (2,2 %-a – 6 fő – magyar anyanyelvű). A lakosság túlnyomó többségét a 19. század végén is a szlovákok tették ki, a magyar anyanyelvűek aránya 1880-ban alig 3,2 % (14 fő), 1910-ben pedig 3,0 % (10 fő) volt. 1991-ben a lakosság csaknem egytizede (8,5 %) roma nemzetiségűnek vallotta magát, 2001-ben azonban már egyetlen lakosa sem (2011-ben 3 fő). 2011-ben a lakosság 60,2 %-a (1921-ben még 86,2 %-a) evangélikus vallású volt, a római katolikusok aránya 29,7 % (1921-ben még csak 9,3 %) volt. 1880-ban még népes (részben német anyanyelvű) zsidó közösség is élt a községben (42 fő, az akkori lakosság csaknem egytizede), az izraelita vallásúak száma 1921-ben 3 főre csökkent. A község 1880-1921 között (elsősorban a kivándorlás következtében) népességének több, mint egyharmadát elveszítette (442 főről 290 főre csökkent). Lakosságszámának minimumát 1980-ban érte el (234 fő volt), ezután lassú, de folyamatos (2011 után felgyorsuló) gyarapodással 2017-ig több, mint egynegyedével nőtt (234 főről 301 főre). Népsűrűsége (2011-ben 26,6 fő/km²) a járási átlag alig egyharmada.

A község Alsókemence határában jött létre a 14. század végén vagy a 15. század elején. Valószínűleg a Kemence-patak völgyében feljebb (a mai Felsőkemencétől mintegy 3 km-re északkeletre) elhelyezkedő, elsőként 1370-ben említett Puch falu lakói költöztek át ide. Az egykori Puch felett az 567 méter magas Hradisko-hegyen (mely a harmadik katonai felmérés térképén „Hradiska horka” néven szerepel) a középkorban az Abák vára állott, melyből mára néhány kövön kívül semmi sem maradt. A falu első írásos említését 1427-ben „Felsow Kemenche” alakban találjuk. Ekkor Budaméri András birtoka volt és 20 portája adózott. Lakói a 16. században evangélikus hitre tértek, gyülekezetéről az első forrás 1600-ból számol be. 1565-ben 16 jobbágy és 7 zsellérporta volt a faluban, lakói családneveik alapján szlovákok voltak (a 17-18. század nagy népességmozgásai előtti középkori nyelvhatár Alsókemence és Felsőkemence között húzódott). 1630-ra csaknem elnéptelenedett (1/4 zsellér és jobbágyportája volt). 1715-ben 3, 1720-ban pedig 6 porta adózott a faluban, 1772-ben 25 portája volt. 1741-ben már evangélikus iskola működött Felsőkemencén. 1828-ban 31 háza és 230 lakosa volt. A község első pecsétje 1840-ből maradt fent. 1851-ben 279 lakosának 53,8 százaléka volt evangélikus és 21,5 százaléka római katolikus vallása. 1880-ig a lakosság száma több, mint másfélszeresére (442 főre) nőtt, az evangélikusok ekkor már a lakosság négyötödét tették ki. A 19. század végén számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1890-ben 71 ház állt a faluban. 1890-ben 377, 1900-ban 340, 1910-ben pedig 337 lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 290 lakosa volt. A két világháború között lakosai földműveléssel, fakitermeléssel és fuvarozással foglalkoztak. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. Mezőgazdasági szövetkezetét 1957-ben alapították, az elektromos áramot 1958-ban vezették be a faluba. A 20. század második felében kőbánya működött Felsőkemencén. Az 1960-1990 közötti időszakban hétvégi házas üdülőövezet és kis víztároló létesült a Kemence-patak mentén a falutól északra. 1970-ben 285, 1980-ban 234, 1991-ben pedig 246 lakosa volt. A község zászlaját és címerét 2002-ben fogadták el. A 2010-es években új utcát létesítettek a történelmi településmagtól nyugatra, az 576-os út menti külterületen. Az új beköltözők révén a lakosság száma is nőni kezdett: 2001-ben 249, 2011-ben 266, 2017-ben pedig már 301 lakosa volt a községnek.

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Evangélikus temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban, a 17. században reneszánsz stílusban átalakították. A templomban konfirmált Kossuth Lajos tizenkét éves korában 1814-ben, melyet 1904-ben emléktáblával örökítettek meg (az 1919-ben eltávolított emléktáblát sokáig a sekrestyében őrizték, 2001-ben a templom falán helyezték el). A Hradisko-hegyen 13. századi vár maradványai találhatóak. Felsőkemence határán keresztülhalad a Dargói-hágót Ránkfüreddel összekötő kék jelzésű túraútvonalnak a Kemencei-halastó és a Mošník-hegy csúcsa közti szakasza.