Ebed

Obid
község
magyar lakosság 1910
100%
1 493
magyar lakosság 2011
79%
931
Népesség: 1 173
Terület: 24,49 km²
Tszf. magasság: 118 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 94304
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Győr-Esztergomi-síkság , Esztergomi-Duna-völgy - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Esztergom vármegye Párkányi járás nagyközség

Ebed Párkánytól 6 km-re nyugatra a Duna bal partjának közelében, az Esztergomi-Duna-völgy kistájon fekszik. Ebed mellett ömlik a Dunába a Muzslai-patak, melyhez itt csatlakozik az Ebedi-csatorna. A falutól 1,5 kilométerre északra halad a Párkány-Komárom közötti 63-as országút, melyről két leágazáson is megközelíthető. A községhez tartozik a burkolt úton csak Párkányból megközelíthető Ebedi puszta. Északon határa a Bélai-dombok lábáig terjed. Nyugatról Muzsla, északról Kőhídgyarmat, keletről Párkány, délkeletről Esztergom, délről Tát, délnyugatról pedig (néhány száz méteren) Nyergesújfalu határolja. Déli határát a Duna alkotja, mely egyben államhatár is, keleti határát a párkányi papírgyárba vezető iparvágány vonala képezi. A községterület északi részén keresztülhalad a Párkány-Érsekújvár közötti 509-es út és a Pozsony-Budapest vasútvonal is.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). 1976-1999 között Párkányhoz csatolták, majd népszavazással önállósult. Területe 1921-hez képest 1,07 km²-el (4,2 %) csökkent (25,56 km²-ről 24,49 km²-re).

Népesség

1910-ben 1499, 1921-ben 1656, 1939-ben pedig 1588, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere során telepítettek először magyarországi szlovákokat a községbe. 2001-ben 1165, 2011-ben 1174, túlnyomórészt magyar nemzetiségű (79,3 %) lakosa volt, a szlovákok aránya 2001-2011 között 10,2 %-ról 14,5 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 2,2 %-a. Lakosságának túlnyomó többsége (82,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a bronzkorban is éltek emberek, de találtak temetőket az Avar Kaganátus korából és a 11–12. századból is. A község első említése 1237-ből származik, ekkor birtokosa az esztergomi káptalan volt, amely még II. András királytól kapta adományként. A község azonban nyilvánvalóan sokkal korábbi alapítású. A 12. század második felében már állt temploma, amely 1560 körül pusztult el. Neve 1337-ben a nyitrai káptalan előtt tett birtokegyezségben is előfordul. 1438-ban Albert király oklevelében megerősíti a káptalant birtokaiban. Esztergomnak, mint az akkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb városának és prímási székhelynek közelsége a falu fejlődésére is kedvezően hatott. A 16. században azonban a sorozatos török támadások miatt hanyatlásnak indult. 1570-ben a falu két részből, Nagyebedből és az akkor lakatlan Kisebedből állt. 1593-ban elfoglalta a török, de 1609-ben már az esztergomi érsekség birtoka. 1664-ben 50 háztartás volt a faluban. A török elleni harcok következtében elnéptelenedett, 1696-ban pusztaként említik és később is csak Faluhely megnevezéssel szerepel. A 18. század elején újratelepült, de a kuruc harcok miatt lakossága a korábbinak csak töredéke volt. 1715-ben 41, 1720-ban 39 háztartás volt a községben. A későbbiekben a káptalannak köszönhetően ismét fejlődésnek indult, melyet csak az 1831. évi kolerajárvány akasztott meg. 1848-49-ben a Komárom és Vác környéki harcok miatt többször volt hadszintér a község területe. 1876-ban nagy árvíz, 1888-ban pedig tűzvész sújtotta. 1899 szeptemberében fejezték be a Duna-töltés építését Dunamocs és Ebed között. Az első világháborúban 35 helyi lakos esett el. 1920-tól Csehszlovákiához csatolták és határközséggé vált, határőrlaktanya is épült itt. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, 1944 végén és 1945 első hónapjaiban súlyos harcok színhelye volt. A második világháborúban 42 ebedi vesztette életét. A második világháború után a lakosságcsere keretében 18 magyar családot kényszerítettek áttelepülésre és 12 magyarországi szlovák családot telepítettek helyükre. 1976-ban Párkányhoz csatolták, 1999-ben vált újra önálló községgé.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma egy 12. századi román stílusú templom alapjain épült 1732-ben barokk stílusban, temetőkápolnája 1900-ban szecessziós stílusban épült.

Település eseményei