Dúlháza

Dulovo
község
magyar lakosság 1910
86%
180
magyar lakosság 2011
30%
61
Népesség: 243
Terület: 4,43 km²
Tszf. magasság: 178 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98021
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rimaszécsi járás kisközség

A község a Gömöri-medence középső részén, a Balog-patak bal partján, a Balog-völgy középső részén fekszik, Rimaszombattól 15 km-re keletre, Rimaszécstől 10 km-re északra, Bátka és Zsíp tőszomszédságában. Mellékutak kötik össze Bátkával (3 km), Rakottyáson (2,5 km) keresztül Uzapanyittal (6,5 km) és Zsíppel (1,5 km), Határa enyhén hullámos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt, 170-250 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület. Északnyugatról Bátka, délkeletről Zsíp, keletről Baraca, északkeletről pedig Kálosa községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1964-1990 között Bátkához tartozott. Területe (4,43 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 210, 1921-ben 189, 1938-ban pedig 188, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Lakossága a 20. század végére kicserélődött, mára a lakosság háromnegyede (76,2 %) a roma etnikumhoz tartozik (1910-ben a lakosság 13,3 %-át alkották). 2011-ben a lakosság 57,6 %-a vallotta magát roma, 29,8 %-a magyar, 6,3 %-a pedig szlovák nemzetiségűnek, a túlnyomó többség (82 %) magyar anyanyelvű. A lakosság többsége (65,9 %) felekezeten kívüli, a római katolikusok aránya 12,2 %. a reformátusoké 10,7 % (1921-ben a reformátusok aránya 58,7 %, a római katolikusoké 37 % volt).

Történelem

A Goroni-család egyik ága, mely 1378-ban szerepel elsőként oklevelekben Dul néven, alapította a róla elnevezett községet a 15. század közepén, majd birtokolta a család 1596-ban történt kihalásáig. Kezdettől magyar lakosságú kisnemesi falu volt. A 16. század második felében pusztává vált, egész határa nemesi föld. 1596-ban mint lakatlan puszta Kisfaludy János birtokába került, leszármazottai 1716-ig birtokolták. Nemessége református hitre tért a 17. században. A településen született 1834. október 22-én Izsó Kálmán színész. Temploma soha nem volt. A 19. században Farkas Miklós képviselő volt egyik fő birtokosa. 1828-ban alig 80 lakosa volt, Gömör legkisebb falvai közé tartozott. Lakossága mezőgazdasággal foglalkozott, a falu dohánytermesztéséről volt híres. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A település 1964–90 között közigazgatásilag Bátkához tartozott. Lakossága a 20. század második felében kicserélődött és roma többségű településsé vált.

Mai jelentősége

A községben két 19. századi, klasszicista stílusú nemesi kúria található. Határában napkollektoros erőmű működik.