Dombosmező

Polom
magyar lakosság 1910
5%
16
magyar lakosság 1921
1%
2
Tszf. magasság: 389 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98101
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör Szepesi-érchegység, Vepor-hegység - Északnyugati-Kárpátok, Gömör Szepesi-érchegység, Ratkói-hegység 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

Dombosmező a Ratkói-hegység nyugati részének egyik hegyhátán, 680 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kvakov vŕšok (863 m) déli oldalánál fekvő halmazfalu. A legmagasabb fekvésű Nyustya városrészei közül, a város központjától 9 km-re északkeletre található. A közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, a Rima völgyében haladó 72-es útról Mútniknál (a magnezitüzemnél) elágazó 5,5 km-es bekötőúton (2781-es út) közelíthető meg. Nyugatról Nyustya és Hacsó, délkeletről Baradna, keletről Gömörhegyvég, Balogér (Rónapatak) és Kopárhegy, északról pedig Rimafűrész (Tiszolc) kataszterével határos. Keleti határának egy részét a Balog-patak (Blh) alkotja.

Közigazgatás

1971-ig önálló község, azóta Nyustya városrésze és négy kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont (1802-ig Gömör) vármegyéhez tartozott, 1910-ig a Nagyrőcei járás, majd a Ratkói járás részeként. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz, 1949-1960 között pedig a Nyustyai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott (Garammenti megye, Nyustyai járás). Területe 1910-21-hez képest (6,77 km²) csak kis mértékben változott, 2011-ben 7,03 km² volt, mely a város területének 10,3 százalékát alkotja.

Népesség

Dombosmező népessége 2011-ben 84 fő volt, itt élt Nyustya népességének 1,1 százaléka. 1921-ben 312 lakosa volt, melynek csaknem teljes egésze szlovák nemzetiségű (99,4 %) és evangélikus vallású (96,2 %) volt. Az 1910-es népszámláláskor 16 személy (4,8 %) vallotta magát magyar anyanyelvűnek. A község népessége 1948-re 275-re, 1970-re 170-re esett vissza, közigazgatási önállóságának megszűnése óta állandó népességének felét elveszítette.

Történelem

A falu a 14. század közepén irtástelepülésként jött létre a Derencsényi család birtokán, nevét Bartolomaeides László a „polom” szláv szó „széltörte erdő” jelentéséből származtatja, valószínűbb azonban, hogy a név az erdőirtás módját jelenti, mivel itt minden területet fától kellett megtisztítani. A terméketlen helyen, magas hegy oldalában fekvő falu lakói a kezdetektől szlávok voltak. Lakói fakitermeléssel, fuvarozással, juhtenyésztéssel foglalkoztak, a mostoha körülmények csak a zab termesztését tették lehetővé. Jobbágyai már a középkorban az Alföldre jártak arató- és cséplőmunkát végezni. A család 16. században történt kihalásáig a Derencsényi, később a Lorántffy, majd a Rákóczi család birtoka volt. Az 1689-es úrbéri összeírás a falu lakóit „haló szegények”-ként jellemzi, akiket még nagy adósság is sújtott. Gyakori volt a szökés, 1754-ben a megyei összeírásban 6 Polomból szökött jobbágycsaládot tartott számon. 1773-ban teljes népessége szláv zsellérségből állt, ekkor Koháry Ignác volt a falu birtokosa, mely evangélikus egyházként Baradnához tartozott. 1802-ig a falu nyugati határa egyben Gömör és Hont vármegyék (Kis-Hont) határát alkotta. Népességének maximumát 1890-ben érte el, ekkor 345 lakosa volt. A falu eredeti nevét (Polom) 1906-ban hatósági magyarosítással Dombosmezőre változtatták. 1910-ig a Nagyrőcei járáshoz tartozott, majd a Ratkói járáshoz csatolták. 1920-tól Csehszlovákiához, 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1921-ben 312, 1930-ban 286, 1940-ben pedig 274 lakosa volt. 1970-re a lakosság száma 170-re esett vissza, a következő évben Dombosmezőt Nyustyához csatolták.

Mai jelentősége

Dombosmező mára részben üdülőtelepüléssé vált, házainak nagy része Nyustya és Tiszolc városi lakóinak hétvégi házaként funkcionál. Evangélikus temploma 1868-ban épült neoklasszicista stílusban. A településen áthalad a Rimaszombatot Muránnyal összekötő piros jelzésű túraútvonal („Széchy Mária útja”).