Deregnyő

Drahňov
község
magyar lakosság 1910
94%
797
magyar lakosság 2011
22%
299
Népesség: 1 457
Terület: 17,57 km²
Tszf. magasság: 105 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07674
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Zempléni-sík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Nagymihályi járás kisközség

A község az Alföldön, a Zempléni-sík kistáj északkeleti peremén, a Laborc-folyó bal parti síkságán fekszik, a Laborc és az Ung összefolyásának közelében, Nagykapostól 11 km-re északnyugatra, Nagymihálytól 22 km-re délkeletre, a Bánóc-Nagykapos (illetve Ungvár-Enyicke) vasútvonal (megállóhely, 2012 óta nincs személyforgalom) mentén. Határán keresztülhalad a Kassát Nagykapossal összekötő 552-es út, maga a falu az erről az útról leágazó, Butkára (6 km) vezető mellékúton közelíthető meg. Mellékút köti össze Kisszeretván (4,5 km) keresztül Nagyszeretvával (8 km). Határának mintegy fele mezőgazdaságilag művelt terület, a Laborc-folyó mentén kiterjedt rétek és legelők, a falutól délnyugatra és a határ legészakabbi részén erdők (Alsó-erdő, Felső-erdő) is találhatóak. Nyugatról Kisráska, Hegyi és Szalók, északról Butka, északkeletről Kisszeretva, keletről Mokcsamogyorós és Vaján, délről pedig Iske községekkel határos. Északkeleti, keleti és déli határa (mely a Laborc korábbi medrét követi) egyben Zemplén és Ung megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Nagymihályi, 1949-1960 között a Nagykaposi, majd 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott. 1996-ban ismét a Nagymihályi járáshoz csatolták. A községet 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, Szalókkal, Butkával és Kisszeretvával határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1910-38-hoz képest területe 11 hektárral csökkent (17,68 km²-ről 17,57 km²-re).

Népesség

Deregnyő a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 844, 1921-ben 982, 1938-ban pedig 1020, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 28,4 % volt. Magyar többségét 2001-ig (ekkor 58,3 %-a volt magyar nemzetiségű) megőrizte, azonban a lakosság mintegy kétharmadát (2013-ban 65 %) alkotó roma lakosság nemzetiségi bevallásának megváltozásával (1991-ben a lakosság 30,1 %-a, 2011-ben csak 8 %-a, míg 2011-ben már 46,4 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek) 2011-re a magyar nemzetiségűek aránya 22,1 %-ra csökkent, ugyanekkor 21,0 % volt a szlovák nemzetiségűek aránya. 2011-ben a lakosság 32,6 %-a volt református, 22,1 %-a római katolikus, 18,9 %-a felekezeten kívüli, 7,8 %-a görög katolikus vallású. 1944-ig izraelita vallásúak is éltek a községben (1921-ben 7,6 %).

Történelem

Neve az ismert forrásokban először 1315-ben, Zemplén megye községeinek névsorában bukkan fel. Közelében, az Ung és a Laborc összefolyásánál állott egykor Ungvár ősi vára, amelyet még az avarok építettek. 903-ban foglalták el a magyar seregek. Az Ákos nemzetség ősi birtoka, várispánsági székhely lett, de a tatárjáráskor elpusztult. A 16. század elején a földesúr, Bessenyei Gergely halála után birtokait a kincstár vette át. 1614-ben a király felkérésére a kamara előzetes becslése alapján a szepesi kamara a volt Deregnyei-birtokot Daróczy Ferencnek adta, aki itt várkastélyt épített, mely 1645-ben pusztult el. A háborús veszélyek miatt a falu lakossága a 17. században folyamatosan csökkent. 1600-ban 37 háza volt, temploma, plébániája és iskolája volt. A 18. század elején pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. 1720-ben alig 9 háza volt. 1730-tól a Lónyay-család volt fő birtokosa. 1828-ban 84 házában 605 lakosa élt. Az 1831-ben kirobbant kolerajárvány megszakította a község fejlődését. Az 1870-es évekig mezővárosi címet viselt. 1881-ben épült fel a Lónyay család kriptája. A 19. század végén ménesbirtok, sajtgyár, kosárfonó- és fafeldolgozó üzem is működött a községben. 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. 1921-ben megépült a Vajánt Bánóccal összekötő vasútvonal, melynek egyik állomása Deregnyő lett. Az 1930-as években egy állami és egy református népiskola működött a községben. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz (1945-ig), ebben az időszakban Ung vármegyéhez csatolták és határközséggé vált. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 64 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1966-ban megépült az Ungvárt Enyickével összekötő ipari vasútvonal. 1991-ben Deregnyőn jött létre az Ungi református Egyházmegye Tanulmányi Központja.

Mai jelentősége

A községben magyar-szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. A Lónyay-kastély 1812-ben épült, ma az alapiskolának ad otthont. Református temploma klasszicista stílusban épült 1836-ban, Urunk átváltozásának szentelt római katolikus temploma 1990-1991-ben épült.